Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VI. Népi kultúra és népi társadalom

Idő Férfimunka Női munkák Szeptemberben és októberben répaszedés Szeptemberben és októberben répa behordása Szeptemberben és októberben répapuculás Szeptemberben és októberben kukoricaszár vágása Szeptemberben és októberben kukoricaszár behordása Szeptemberben és októberben tökszedés Szeptemberben és októberben szőlő betakarása kapálása Szeptemberben és októberben mélyszántás Szeptemberben és októberben trágyázás: mélyszántáskor és a szőlő közibe Szeptemberben és októberben őszi vetések Szeptemberben és októberben dióverés dió összeszedése, puculása Késő ősszel a fák aljának zsúpszalmával való bekötözése Télen szerszámok javítása Télen villák, gereblyék fogazása Télen favágás Télen szecskázás Tél végén gyümölcsfák metszése A földműveléshez tartozó munkák is két nagyobb csoportra bonthatók, a külső határ és a konyhakert munkáira. Az előbbit döntő mértékben a férfiak művelték, míg az utóbbit az asszonyok. Nagyobb munkák során, pl. kapáláskor, aratáskor, takarmánygyűjtéskor, betakarításkor a nők besegítettek a külső határ munkáiba. A nagy mezőgazdasági munkák, így a vetés, szántás, kapálás, fogatolás férfimunka volt, de ha ráért, segített az asszony. A konyhakerti vetemények (saláta, zöldség, sárgarépa, spenót) ültetése, kapálása, a répa egyezése és a mák egy élése asszonydolog volt. A ház karbantartása is nemek szerint megoszlott. A szérűskert a férfiaké, a ház az asszonyoké. A mindenféle építési, építkezési munkálatok a férfiakra tartoztak. A legtöbb háznál az ételkészítés, étrend csak az asszony dolga volt. Ha az asszony megbetegedett, inkább fogadtak valakit, aki tud főzni. A kalákamunkákra - ha nagyobbat csináltak - és a közcélú munkára a férfiak mentek. A nem szigorúan a földműveléshez, illetve állattartáshoz kapcsolódó munkák is nem szerint oszlottak meg. Női munka a kenderfeldolgozás: tilolás, áztatás, mosás, majd a tavaszig kitartó fonás. A kész kenderfonalat a takácshoz vitték, aki azt megszőtte. A szép kócból lett a zsákvarró cérna, ami meg a kóca volt,