Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)
VI. Népi kultúra és népi társadalom
A rokoni kapcsolatok megnyilvánulási formái tehát többnyire ünnepekhez kötődtek, de hétköznapokon is megmutatkoztak. Rokonsági terminológia Berhidán „A rokonsági terminológia szerves része a rokonsági rendszernek" 21 , emiatt fontos a rokoni elnevezések megismertetése. Másrészt e terminológia nagyrészt ma még használatos, a megszólítások szokásai között még vannak élők. Sajnos, már nem sokáig lesznek bevett szokások ezek - sejtésem oka az a gyors változás, melyre a legszemléletesebb példa, hogy nagyszüleimet magázom, viszont a 6 évvel fiatalabb unokahúgom már tegezi őket. A már nem élő, de az emlékezetből ismert megszólítási formák: ópapa, ómama, öregpapa, öregmama, atyja, szüle, kisszolgám, kisuram, kisebbik uram. Ez utóbbi kifejezést csak akkor használták, ha a férj és annak öccse közötti korkülönbség kicsi volt. A konszangvinikus rokonság egyenes ágát tekintve a rokonsági terminológia az alábbiak szerint alakult: a katolikusok a dédszülőket ópapa, ómama, a nagyszülőket öregpapa, öregmama, a szülőket édesapa, édesanya elnevezéssel illették, a reformátusok nagyszüleiket papának/atyjának, mamának/szülének, a szülőket apusnak és anyusnak hívták. Mindkét felekezetnél a gyermekek elnevezésére a fiam, lányom szolgál. A nagyszülők az unokákat kisszolgámnak, a dédszülők a dédunokát dédinek szólították. A testvérek keresztnevükön szólították egymást. A konszangvinikus rokonság oldalági terminológiája: a nagyszülők férfitestvéreinek keresztnév + bácsi, nőtestvéreinek keresztnév + néni/nénje a megszólítása. A szülők férfitestvéreit és az idősebb fiú unokatestvéreket keresztnév + bácsi/bátyja/bátyám, a szülők nőtestvéreit, illetve az idősebb lány unokatestvéreket keresztnév + néni/nénje/néném terminussal illették. Az affinális rokonság elnevezéseit a következő módon használták: az egyenesági férfirokonok feleségeit nagyángyi, ángyi, kisángyi, az egyenesági nőrokonok férjeit sógor + bácsi, sógor, kissógor elnevezéssel szólították meg. A szülők a gyermek feleségét menynek, férjét vőnek/vejnek hívták. A házastársi rokonság elnevezései összefoglalóan: a házastárs szülei esetében katolikusoknál ipa, napa, reformátusoknál apuka, anyuka, a házastárs testvérei és az ő házastársaik esetében sógor, ángyi. Ezen elnevezéseket kis- és nagyelőtaggal egészítették ki a rokon korának megfelelően. Az apósok, anyósok egymást nászasszonyom, nászuram terminussal illetik. A házastársak egymást keresztnéven vagy temama, teanyukám, illetve tepapa, teapukám néven szólították. A házastársak tegeződtek, régebben magázták egymást a nagy vagyoni vagy korkülönbség miatt. Általánosan elmondhatjuk, hogy az idősebbet magázni kellett, de ha ő indítványozta a tegezést, illett elfogadni. Ha nagy a korkülönbség, a fiatalabb megadja a módját a tegezésnek: pl. „Szervusz, János bátyám!" Minden távoli rokont közelebbi rokona révén neveztek el. A sógorok férfirokonait (férfitestvéreit, apját) is sógornak hívták, esetleg keresztnév + sógor megszólítással illették. Hasonlóan az ángyit és annak nőrokonait. Ez a gyűrűző megnevezés a komák, komaasszonyok rokonságára is érvényes. Tehát a koma férfirokonai is komák, és a komaasszonyok nőrokonsága is komaasszony. Köröszt-
