Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VI. Népi kultúra és népi társadalom

lentős terjedésükben - pl. a Száz éves kalendárium - ezért találhatók meg országszerte azonos megfogalmazások, formulák. Január 6-ával megkezdődött a farsang, amely a lakodalmak időszaka, a bálok ideje volt. Berhidán is csak a farsang farka, a három utolsó napja volt igazi jeles ünnep. Farsangvasárnap fánkot sütöttek, ami menyecskepróba is volt, sikerül-e szép szalagosra készíteni. Az első világháború végéig farsang hétfőjén az asszonyok összefogtak, ételt vettek magukhoz és egyikük pincéjénél összegyülekeztek. Ide férfiember nem tehette be a lábát. Ettek, ittak, daloltak, sőt táncoltak is. Emlegetik azt az asszonyt, akinek az ura a háborúban harcolt, ő pedig húshagy óhétfőn az egyik pincénél ezt énekelte: „Ihaj, tyuhaj, kapom a segélyt, Isten az uram haza ne segéld!" Ez az asszonyi mulatság a Balaton-felvidéki asszonyfarsang szokásával azonos, amely eredetileg mágikus termékenységvarázslás volt, analógiás cselekedetek sorával.

86 Húshagyókedd a férfiaké volt elsősorban, bár előfordult, hogy házaspárok gyűltek össze pinceszerre: ettek, iszogattak, énekelgettek. Ezen a napon a legények egyikük pincéjénél gyülekeztek, estig itt mulatoztak. Tormás kolbászt ettek ilyenkor is, amit otthonról vittek magukkal, mert erre jól lehetett inni. Lányok ide nem tehették be a lábukat. A farsangolásnak ezen módjait a Móri-völgy falvaiban is gyakorolták.

87 Este volt a farsangi vagy húshagyói bál, ahová a legények hívták meg a lányokat. Ide illett elmenni. Rajtuk kívül itt voltak a fiatal házasok is. A bál hivatalosan éjfélig tartott. Az 1940-es évekig ilyenkor harangszóval jelezték a farsang elmúltát és a nagyböjt kezdetét. Ekkor szigorúan bezárták a bálnak helyet adó kocsmát. Később azonban már a farsangi vagy húshagyói bálnak is csak hajnalban lett vége. Hamvazószerdán az előző esztendei virágvasárnapi barka elégetésével nyert hamuval hamvazkodtak, s ezzel kezdetét vette a nagyböjt, amelynek hat hetében minden szerdán és pénteken böjtös, hús nélküli ételféleségeket ettek. (A gyári munkások kedvéért egy ideig vasárnap történt a hamvazkodás, de most újra szerdán van.) Általában nagyböjtre esett március egy része, amelyet Szent József hónapjának neveztek. Ilyenkor minden héten pénteken Szent József-litániát tartottak, ahol a plébános is megjelent, de az előimádkozó vezette az ájtatosságot. Szent József kultuszának terjesztésében a ferenceseknek és a karmelitáknak volt nagy szerepe. A munkások patrónusaként is tisztelték.

88 Nem véletlen, hogy Berhidán nagyobb volt a tisztelete, mint a szűkebb és tágabb térség falvaiban. Litániája viszont egészen új keletű, alig 200 esztendős múlttal rendelkező.

89 Nagyböjt egész időszakában minden hét péntekén az esti órákban a plébános vezetésével a templomban keresztjárást tartottak, minden stációnál megállva, imádkoztak, énekeltek. Ez volt a keresztúti ájtatosság, amelyet, ha a pap nem volt jelen, az egyik helybéli apáca vezetett. Az itt elhangzottak megegyeznek a Hozsanna római katolikus énekeskönyvben található keresztúti ájtatossággal, amelyet a tizennégy stáció mindenikénél elénekeltek, mondtak.

90 Á résztvevők egyegy kisméretű szentképet kaptak emlékbe ilyenkor. A nagyböjt legjelesebb vasárnapja virágvasárnap, Krisztus dicsőséges jeruzsálemi bevonulására emlékeztető. A mediterrán keresztény világban a pálma, nálunk a barkaszentelés napja. Berhidán a sekrestyés előző napon, szombaton leszedte a barkát és a plébánia pincéjében őrizte vasárnapig. A szentélybe kitett