Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)
VI. Népi kultúra és népi társadalom
esetlenség bevitelét tulajdonították nekik. A férfi vendég viszont szerencsét jelentett, ezért azután szívesen látták a lányos házakhoz ekkor ellátogató legényeket. Luca-széket vizsgált korszakunkban már nem készítettek, azonban hallottak róla, de csak töredékes ismeretekkel rendelkeznek hiedelemköréről. Az egyházi esztendő legfiatalabb szokása, a Szentcsalád-járás vagy Szálláskeresés Berhidán ismeretlen. Az 1930-as évek első felében rendszeresen megjelentek a két-három főből álló, karácsonyt köszöntő férfiak, akik munkanélküliek voltak és faluról falura járva adományokat gyűjtöttek karácsonyra maguknak, családjuknak. Az ünnep előtt kb. két héttel érkeztek, egy éjszakát valamelyik gazda házának istállójában eltöltöttek, majd továbbmentek reggel a következő faluba. Ádám-Éva napján (esetleg karácsony első napján) fiúk, lányok közösen mentek betlehemezni, több csoportban is. A fiúk kifordított báránybőr bekecsben, a lányok pedig fehér vagy rózsaszín ruhában vitték az általuk készített és esztendőnként mindig rendbe tett betlehemet, amelyben kis lámpa égett. Karácsonyi énekeket énekeltek, karácsonyi köszöntőverseket mondtak ilyenkor, sőt a Háromkirályok köszöntőjét is sorra vették egyesek, amiért néhány fillért kaptak, vagy egy-egy marék aszalékot (alma^ szilva), amely kosárszámra állt mindenhol. A lányoknak és legényeknek külön betlehemes csoportja volt. Sem ők, sem az iskolás gyermekek nem mentek be minden házhoz, csak a csoport tagjainak családjához, rokonaihoz. Az összegyűlt pénzt a templomban felállított betlehemi jászol elé tették, offertoriumként. 83 Rajtuk kívül a helybéli cigánycsaládok némelyike a falu minden házát felkeresve, hegedűszóval kívánt boldog ünnepeket. Néhány fillért adtak nekik, a legszegényebbek pedig egy-két tojást, ugyanis elküldeni nem illett ezen a napon senkit. Karácsonyt köszönteni a cigánygyermekek is elmentek, nekik azonban nem volt betlehemük. Ma a Kolping Egyesület fiataljai mennek betlehemezni az ismerősökhöz, majd a templomban is előadják betlehemes játékukat. Karácsony vigíliáján, alkonyattájt indultak el a pásztorok (tehenes, gulyás, kanász) a bojtárgyermekekkel köszönteni. Végigjárták a falut, ostorral durrogtatva, kürtölve, amely zajkeltés egykor gonoszűzésre szolgált. Felkeresték mindenhol a gazdaházakat, ahonnan kijáró állatok voltak, amelyeket ők őriztek. Ilyenkor jól kifagyott friss hurkát, kolbászt (legtöbb helyen karácsony előtt már vágtak disznót!), valamint füstölt szalonnát, sonkát, diót és aszalékot adtak nekik, továbbá egy liter bort, amit a magukkal vitt demizsonba töltöttek. A pásztorok megajándékozása általános volt, hisz a karácsony hagyományvilágában kiváltságos szerep jutott nekik, mivel elsőként hódoltak az Istengyermek előtt. 84 A vigília ünnepe az éjféli misével zárult, amelyen minden katolikus család részt vett. Előtte megvacsoráztak: halászlét, halpaprikást, esetleg rántott halat ettek, vagy déli maradékot (gyümölcsleves, mákos vagy diós tészta), hisz még böjti idő volt. A templomból hazatérve kocsonyát fogyasztottak. Az éjféli mise előtt történt a karácsonyi ajándékok átadása. Legfontosabb ajándék a karácsonyfa volt, amit minden háznál állítottak, többnyire feketefenyőt, amit az erdész tudtával vittek haza. A középkori termőág utóda, a megújuló természetet jelképező örökzöld karácsony ünnepének jelképe volt, bár állításának hazai története a falvakban mindössze a XIX. század végére nyúlik vissza. 85
