Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VI. Népi kultúra és népi társadalom

2. táblázat A felekezetek szerinti megoszlás 1881 és 1941 között

40 Község/Év Római katolikus Református Evangélikus Izraelita Berhida 1881 561 447 20 83 1900 695 370 11 59 1920 931 340 21 31 1930 1260 619 30 32 1941 2927 754 87 42 Kiskovácsi 1881 69 279 1 6 1900 71 252 0 4 1920 130 261 7 1 Peremarton 1881 863 15 3 15 1900 886 21 3 16 1920 941 27 1 3 1930 1160 71 27 3 A külterületek, azaz a majorok, puszták össznépességének (484 fő) 85,3 százalékát (413 fő) a római katolikusok alkották, míg a reformátusok csak 9,3 százalékot (45 fő), az evangélikusok pedig 3,7 százalékot (18 fő) tettek ki. Minden más felekezetű elenyésző volt, említésre nem érdemes.

41 Mindezekből világosan kitűnik, hogy a római katolikus népesség számszerű növekedése volt mindvégig jellemző. Ezzel szemben a reformátusság visszaszorult, még a református többségű Kiskovácsiban is lélekszámcsökkenés figyelhető meg. Megváltozott az összkép 194l-re, amikor is a három település egyesült, s így valamennyi felekezetnél kimutatható számszerű gyarapodás, azonban ez a tényleges folyamatot pozitív irányba nem befolyásolhatta. A születéskorlátozással a reformátusok körében megindult vészes fogyás visszafordíthatatlanná vált, hisz a születésszabályozás gyakorlatát gazdasági indíttatásból nem változtatták meg, amely mára a reformátusság szórványállapotba kerülését eredményezte. Az ipartelepítéssel történő beköltözések jelentéktelen arányban, némi létszámnövekedést eredményeztek ugyan, azonban a valós népmozgalmat alig vagy egyáltalán nem befolyásolták. A vallási viszonyokra, a felekezeti kapcsolatokra és a vallási élet gyakorlatára a két nagy egyház és hívőinek közössége, a római katolikusok és a reformátusok voltak meghatározóak. A XVIII. században Berhida és Kiskovácsi lakossága református hitű volt, római katolikusok elenyésző számban éltek csak itt, Peremarton anyaegyházhoz tartozva. Peremartonban viszont a XVII. századi református jelenlét után a XVII. században nemesivé lett falu lakossága a XVIII. század közepén a káptalannal való per elvesztését követően a jobbágyi sorba történő süllyesztés elől, házaikat eladva elköltözött, s a helyére telepített lakosság már színtiszta római katolikus hitű volt és ezt a felekezeti fölényét mindvégig megtartotta.

42 Plébániáját 1759-ben