Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

II. Középkor (Ifj. Falussy József)

csétnyomója", amit ónból és horganyból öntöttek. Ez a királyi trónon ülve, palástban, fejékkel, jogarral és almával ábrázolja, a XII. századra jellemző betűs szegélyfelirattal: „+Geisa Di Gra Hungarie Dalmatie Ad = Croatie Rex." A földjét szántó földműves találta meg a „Kányadomb" közelében 1811-ben. Bésán István Veszprém megyei alispán József nádornak küldte el a Nemzeti Múzeum számára.

36 Peremarton és Kálózd legkorábbi okleveles említése 1239-ből, Berhidáé 1304-ből való. 1239-ben a veszprémi püspök bizonyította, hogy a királytól azt a parancsot kapta, hogy Peremarton és Kalust birtokok lakóitól tudja meg, hogy milyen javak tartoznak a két birtokhoz, melyeket László királytól nyertek el örökadományul. Megtudta, hogy a két birtokhoz László király adományaként 40 hold szántó, 5 hold erdő és 2 hold kaszáló tartozik.

37 1304-ben Renoldus tihanyi apát és konventje előtt Premortun-i Máté fiai: György és Benche Berin területén Premortun-i Usba-tól vásárolt szőlejüket Pál hantai prépost és Maka szőlejének szomszédságában két márkáért - amennyiért György kiszabadult Chyne ispán fogságából -, eladták Egyed mester veszprémi őrkanonoknak. Ugyanakkor Maka fia Salamon, az őrkanonok régi és most vásárolt szőleje között fekvő szőlejét szintén eladta az őr kanonoknak másfél bécsi széles márkáért.

38 A veszprémi káptalan és a kovácsiak harca Bercsenért A Béresen (Bércen, Berchen, Beychen, Beykchen) nevű prédium a régi Kovácsi és Berhida között, mellett terült el. Délkeletről a Séd (Sárvize) folyó határolta, délen Rostás, nyugatról a Berhidáról Rostásra vezető út. Északról a mai berhidai vasútállomástól a régi kovácsi - már lerombolt - Tolnai-malomig terjedt. A tihanyi konvent 1344-ben jelentette Lajos királynak, hogy amikor június 25-én a királyi ember, bizonyságának s a szomszédos és határos birtokosoknak a jelenlétében a veszprémi káptalan Veszprém megyei Beychen nevű birtokát viszszafoglalta, elhatárolta és az egyház részére iktatni akarta, Kouachy-i Beke a birtokba iktatás ellen tiltakozott.

39 A perben felhasználták a Szent Lászlónak tulajdonított, 1082-re hamisított oklevelet is, amelyet a fehérvári káptalan 1350-ben átírt.

40 Az 1082. április 29-re keltezett, Szent László királynak tulajdonított oklevél XIII. századi hamisítvány. 1327-ben már megvolt, mert Sándor országbíró hivatkozott rá ítéletében.

41 Eszerint I. László király, János püspöknek és kanonokjainak, István főesperesnek és Ondurnik dékánnak a kérésére kiküldte nótáriusát, Barnabást, Gwg bakonyi ispánt a veszprémi egyház földjeinek és birtokainak körülhatárolására. Ezeknek írásbeli jelentését oklevélbe foglaltatta, és pecsétjével megerősítette. Eszerint a veszprémi káptalan Veszprém várát, városának részeit bírta, valamint a király - Jutás, Mester, Endréd, Fájsz, Szentkirályszabadja, Örs, Berény, Béresen, Peremarton, Kálózd, Túzok, Betereg és Sóly, Bozsok, Feketefalu, Maros, Keszi, Barlag, Vázsony, Szöllős, Liter, Ősi, Pét, Dalosd, Bét, Leán - birtokában erősítette meg.

42 Az oklevél Béresen prédiumra vonatkozóan a következőket tartalmazza: „Berchen prédiumban, amelyet a nagy Béla király adományozott, az első határjel