Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VI. Népi kultúra és népi társadalom

palota és Veszprém után valóságos iparosközpontnak számított. Ezeknek az ipa­rosoknak döntő többsége már nem parasztiparos volt, aki az iparűzés mellett mezőgazdasággal is foglalkozott, hanem kizárólag ipari tevékenységből éltek és a mezőgazdasági terményeknek egyik legbiztosabb felvásárlói voltak, serkentve az árutermelést, előmozdítva a polgárosodást is. Akinek volt földtulajdona is, általá­ban már nem maga művelte meg, hanem megműveltette azt. A kézműipari tevékenység Berhidán és Peremartonban nagy múltra te­kint vissza. A berhidai takácscéh 1764-ben alakult meg, a céhszervezet felbomlása előtt még létezett a peremartoni vegyes céhvei együtt. E vegyes céh fogta össze a csizmadiákat, kovácsokat, lakatosokat, tímárokat, csiszárokat, akiknek 1699-ből való céhjelvényes pecsétnyomója ma is megvan. Peremarton, Berhida és Kisková­csi takácscéhe a XVIII. század második felében egyesült, s ezen egyesült takács­céhnek 1764-ből való ládája ma is megtalálható (3. kép). A Laczkó Dezső Múzeum Céhtörténeti Adattára nagyszámú céhes dokumentumot őriz a településekről, amelyek a XX. század elején kerültek a múzeum tulajdonába. így egy kovács mes­terlevelet Peremartonból 1777-ből, egy csizmadiáét pedig 1845-ből, céhartikuluso­kat 1770-1771-bői, számadáskönyveket az 1822-1873 közötti esztendőkből, 1853-1903 között (tehát az ipartestületi törvény utáni időkre átnyúló!) íródott céh­es társulati jegyzőkönyveket. Ugyancsak céhjegyzőkönyvek maradtak meg az 1827-1885 közötti időből, míg 1768-ból a takácscéh jegyzőkönyve, 1779-ből pedig ugyanezen céh artikulusai, továbbá a takácscéh vegyes iratai az 1779-1853 közötti időből. Nem kevésbé gazdag a Múzeum Néprajzi Gyűjteményében található, e három település céheitől származó tárgyi emlékanyag. így: az egyesült csizma­3. kép. A berhidai takácscéh ládája, 1764. (Fotó: Oszkó Zs.)

Next

/
Thumbnails
Contents