Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

I. Régészeti korok

Bár biztos adatokkal igazolni nem lehet, mégis joggal feltételezhető, hogy e községek határában vagy közel ahhoz utak találkoztak, köztük a Balaton északi partján, a Balaton és a Bakony törésvonalában Aquincum felé haladó átlós irányú út, illetve az északi Duna-szakasztól a Dráva irányába vezető észak-déli út.

4 Településföldrajzi szempontból meghatározó, hogy a tárgyalt, egykor önálló községek határát csaknem teljesen, észak-déli irányban, átszeli a Séd, északon az S alakot formázó, nyugat-keleti irányban folyó Káloz-patak, a kettő találkozásánál pedig egy vizenyős terület. A római kori lelőhelyeket nem a patakok mentén, hanem az azokat kísérő alacsonyabb dombvonulatok lejtőin találjuk (2. ábra), gyakrabban a Séd-patak mellett, illetve a Káloz-patak távolabbi körzetében.

5 A regisztrált leletek, felszíni jelenségek alapján összesen 5 (esetleg 6) településcsoportra, l-l edény-, illetve téglaégető kemencére, 1 kora római és 3 további, bizonytalan korú temetőre következtethetünk. A legkorábbi római kori - római kori leletekkel jelzett - település a Sédpatakot nyugatról kísérő dombvonulaton, illetve a Káloz-patakra dűlő dombon, az ún. Róma-dombon (Romadomb) (2. ábra 2.) jöhetett létre. Lakói valószínűleg őrizték helyi, bennszülött hagyományaikat, de már megismerkedtek a római jellegű életformával, kerámiaművességgel és hamarosan importált díszkerámiával, az ún. terra sigillatával egészítették ki edénykészletüket. A helyi és a közeli körzet igényeinek kielégítésére a Róma-dombon edényégető kemencét építettek. A kemence a II. század közepétől már nem működött, belsejét kerámiatöredékekkel, így terra sigillata táltöredékkel, sárga, piros sávos fazék, kelta jellegű tál, szürke bepecsételt tál és szürke kerámiatöredékekkel töltötték be.

6 Laczkó Dezső, a veszprémi múzeum megalapítója és első igazgatója már 1905ben felfigyelt a káptalani birtokon húzódó római telepre, Rhé Gyula pedig, aki Laczkó Dezső hű munkatársa volt, és aki az igazgatói székben őt követte, 1922-ben a Rómadombról származó római edénytöredéket vezetett be a veszprémi múzeum törzsgyűjteményének ún. Szerzeményi naplójába.

7 A Káloz-patak menti település lakói kisebb birtokokon gazdálkodhattak, amelyeket pl. a Huszárbányában talált, sajnos, azóta már elkallódott nyéltüskéjükkel fafogantyúba erősített vassarlókkal, kaszákkal, egyéb mezőgazdasági eszközökkel műveltek meg.

8 A felszíni nyomok nem utalnak kő építkezésekre. A település házait valószínűleg földbe mélyítették, falai sövényfonatból vagy szárított agyagtéglákból készültek. (3. ábra) A településtől északnyugatra, az Újmajorba vezető út nyugati oldalán a század elejétől folyamatosan ismerünk temetkezésre utaló híradásokat.

9 (2. ábra 1.) A kora római település halottait a jelenlegi felszíntől 50 cm mé- 4 Ahm Fedelcs kőítma (ossuarium) lyen fedett gödrökbe, kőlappal letakart urnákba a keszthelyi Balatoni Múzeum helyezve temették a dolomit-murvába (4. ábra), gyűjteményéből (Fotó: Oszkó Zs.)