Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

IV. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Liditneckert András)

alá ki mérettünk és szabattunk." A Boronkay Dánielnek jutott rész déli szomszédja Boronkay Sámuel, nyugati szomszédja Boronkay Anna Mária, azaz özvegy Késmárky Györgyné osztályba jutott szőlőföldje volt.

216 Boronkay Dániel az osztályrészéből egy darabot rögtön feladott Tóth Ferenc berhidai jobbágynak és Major István kiskovácsi lakosnak. Tíz évi szabadságot kaptak, mely idő alatt kötelesek voltak a szőlőföldet szőlővesszőkkel beplántálni. A szabadság esztendei alatt kilenceddel nem tartoztak az uraságnak, és nem kellett megfizetniük a szőlőlevél váltságáért járó egy tallért sem, de esztendőnként két napot kötelesek voltak az uraságnál szolgálni. A szabad esztendők leteltével a szőlő terméséből kilencedet adtak és hegyvámpénzt fizettek az uraságnak. A közbirtokosok hasonló tartalmú szerződéseket kötöttek a többi szőlőföldre is a szőlőültetésre vállalkozókkal. Ekkor a Fenyves-dombon 37 holdat „feladtak", azaz kiadtak szőlőültetésre a jelentkezőknek, összesen 27 főnek: Falussy Ferenc 2,5 hold, Czaun Lőrinc, Fa István, Juhász János, Sótonyi János 2 hold, Berki István, Horgas Tamás, Huszár István, Kapuvári János, Molnár József, Nagy Pál, Pécseli István, Somogyi Mihály, Vass Péter, Zsoldos Péter 1,5 hold, Borsodi István, Ispaits Pál, Jósa István, Kálmán Ferenc, Könczöl István, Markó György, Markó János, Szabó János, Szabó Pál, Veszprémi György, Vörös Pál 1 hold, Velegi Tamás 0,5 hold szőlőföldet kapott.

217 A Fenyves-domb szőlő alá való felosztásával és a szőlőföldek kiadásával majd egy időben a közbirtokosok kiadták a szőlőhegyi artikulusokat is. Az 1777. április 26-án kiadott 17 pontból álló rendtartás első három pontja a Fenyves-domb szőlővel való beültetését szabályozza. A Fenyves-dombot Nagy József földmérővel felmérették, majd „líneák egyenlősége szerént az földes uraknak részeit ki mérvén és jelelvén, annak rendi szerént föl osztották, annak utánna pedig azon szőllő földnek az uraságot illető negyed részét leendő s alább írth szőllős gazdákra, aki mennyit akart föl fogni hold számra, ahoz tartozandó gyepűit vagy is kerittését pedig ölly számra ki mérte". A szőlőtelepítésre hét évi szabadságot adott a földesúr. A szabad esztendők alatt a szőlősgazdák évi két nap robottal szolgáltak. A be nem ültetett szőlőföld után a földesúr földbért követelt magának. A szabad esztendők lejártával, 1783-tól a földesúr a termés tizedét és 17 krajcár vagyis egy máriás hegyvámot szedett a szőlősgazdáktól. A hegygyűlésnek nem volt pontosan meghatározott ideje. Egy évben szükség szerint többet is tarthattak. A hegygyűlést a hegymester rendelte el. Jelen volt a földesúr vagy annak embere. A gyűlésen a szőlősgazdák előtt felolvasták a szőlőhegyi rendtartást. A 4. pont a szőlőhegy gyepűjének felosztásáról és a szőlősgazdák karbantartási kötelezettségéről rendelkezik. Az 5. pont a lopás, a 6. pont a káromkodók, veszekedők, verekedők, paráználkodók büntetéséről szól. A 7. pontban a tizedmust hamisítását, a 8. pontban az uraság és embereivel szembeni tiszteletlenséget, engedetlenséget, a 9. pontban a vasár- és ünnepnapi munka tilalmának megszegését szankcionálták. A szőlősgazdák tartoztak a hegymesternek engedelmeskedni, kötelessége teljesítésében segíteni. A hegymester fogadta fel a szőlőpásztorokat, akiket a szőlősgazdák fizettek. A kártételből, szőlőből a marhákat, lovakat behajtotta,