Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

IV. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Liditneckert András)

3. Minden vidéki embernek 4 pénzért, az itt valónak pedig ingyen (mint hites bírónak illik) akármelly dolgában is az földesuraság vagy törvénybírájának parancsolattyábul híven szolgálni tartozik. 4. Hogyha némellyek az hellységbéliek közül parancsolattyát megvetnék avagy az mi töb, nékie rosszul visszabeszélvén meghurogatnák, pirongató szókkal ületnék, az törvénybíró párttyát fogván, tartozik az illetény ellene zúgolódó s pörlekedő rossz nyelvű embereket érdemek szerint az falu gyűléssének idejekor 16 pálcacsapásokai megbüntetni, hogyha pedig megkissebéttenék avagy megszidalmaznák, akkor pártyát fogván az földesuraság, azon ellene zúgolódó embert nagyob érdemlett büntetéssel, úgy ezen bírót is, hogyha hamisságban megtapasztaltatok s kötelességét mintegy nyakasságbul így bé nem telleséttené, megbüntetni tartozik." A történeti forrásanyagban kivételesnek számít, hogy Berhidán több bíróválasztásra vonatkozó jegyzőkönyv is fennmaradt, 1783 és 1796 között öt bíró- és kisbíróválasztásról összesen négy jegyzőkönyv. Minden bíróválasztáskor a jelölés a földesurak joga volt. Három vagy négy jelöltet állítottak öregbírónak és kisbírónak. A földesúri jelöltek közül a voksok többségével választották meg a helység öregbíráját és kisbíráját. 1783-ban Vas Pétert 54 voksból 37, 1787-ben Kovács Mihályt 67 voksból 33,1795-ben Jósa Istvánt 32, 1796-ban Karanczi Istvánt 60 voksból 32 vokssal választották meg öregbírónak. Előfordult, hogy a voksolásban a földesurak közül a Boronkayak is részt vettek, sőt az ő szavazataikkal - kettős voksuk volt - döntötték el a bíróválasztást. A földesurak részvétele a bíróválasztásban törvénytelen volt. Minden valószínűség szerint 1796-ban Beniczky Antal közbelépésére érvénytelenítették a Boronkayak voksait, s Boronkay János feljegyezte a jegyzőkönyvben: „Az uraság (a' királyi rendelés szerint) a' bírói hivatalra hármat candidal, vagy is nevez, a' kösség pedig azok közül egyet szabadon választ, a' választottat az uraság confirmálja, és így a' voksolás a' földes uraságot nem illetvén, Karanczy Istvánt mint a' kösség tobb voksolásával el választottat az öreg bíróságra, Jósa Imre fiát, Istvánt pedig a' kiss bíróságra confirmálom."

192 Kiskovácsi jobbágyi-nemesi társadalma Az 1697-ben Bottka Ferencnek adományozott Kovácsi birtokon lakó úrbéreseket 1712-ben összeírták. Ebből az összeírásból ismert, hogy a Rákóczi-szabadságharcot követő esztendőben Kovácsiban tíz jobbágy és három zsellér élt. A falu burájának tisztségét Bakos Gergely viselte. A jobbágyok valamennyien féltelkesek voltak, és az egyik molnár is, aki a Kotyor malomban szolgált. Társa a kiskovácsi malomban dolgozott.

193 Fél telekhez legtöbbször öt hold föld tartozott. Összesen 37 Vi hold földet birtokoltak a jobbágyok, amelyből 25 holdat bevetettek, tehát a földeket két nyomásban használták. Rétjeik nem voltak, de nyolc jobbágy két-három kapa, egy zsellér egy kapa szőlőt művelt. A bírót kivéve valamennyi jobbágynak volt kettő-négy igavonó ökre, a jobbágyoknak és a zselléreknek is egy-két fejőstehene. Öten sertést is hizlaltak, öt jobbágynál és egy zsellérnél pedig 13 kas méhet írtak össze. A jobbágyok a földesúrnak régebben kilencedet nem adtak, de két évvel az összeírás előtt a kilenced adását visszaállították. Jobbágyi szolgálatuk másból nem állt, mint malomjavításból és a javításhoz szükséges fának a malomhoz való