Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

IV. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Liditneckert András)

Berhida jobbágyi részének önkormányzatával a földesurak már az 1723. évi intrukciójukban is foglalkoztak. A földesúri jogaikkal élve 1767 áprilisában Nagy-Győrött megalkották a falu rendtartását. A jobbágyi önkormányzat működését szabályozó falurendtartást 1767 áprilisában Boronkay János, a falu „legöregebb földesura", Boronkay Sámuel, Boronkay Dániel és Vörös István ispán írta alá, s Beniczky Antal, Berhida fele részének földesura csak 1767. november 2-án látta el kézjegyével az „instructiót és reguláris levelet". A rendtartás kiadásának kezdeményezői és megalkotói tehát azok a berhidai birtokos nemesek voltak, akik egyébként minden lehető alkalommal hangoztatták, hogy csak csekély számban vannak úrbéreseik. A rendtartás 1767. november l-jén, a katonai esztendő kezdetén lépett életbe, ami egybeesett a helység bírájának a megválasztásával és hivatalba lépésével.

188 A rendtartás három részben és 23 pontban foglalta össze a törvénybíró, a 6 esküdt és a kisbíró jogait és kötelességeit. „7. A törvénybíró. Mi, aláb megnevezett berhidai compossessionatus

189 földesurak adgyuk ezen reguláris levelünknek rendiben értésekre már az megnevezett helységünk bírái és esküttyeinek, hogy kinek-kinek az ő maga hivatalivá szerint való kötelességét miképpen véghez vinyi s magokat hitek letétele után mihez alkalmaztatni szükség, amint is legelsőben az törvénybírónak letett hiti után való kötelessége azt hozza magával, tudni illik: 1. Hogy valakik őtet, a' kik bírói pálcája alatt lesznek, illendő böcsülettel mint bírájokat meg nem böcsülnék, avagy ha legkisseb állapotban is (érdeme arra nem lévén) megböstelenéttenék, hatalmában lészen előb egyetértvén az esküttekkel, hogy kinek-kinek az ületen rossz nyelvű és ellene zúgolódó embereknek 32 pálcacsapásokat rendelleni, és azzal őket bírói hatalmával meg is büntesse. 2. Hogyha pedig egyik eskütt az másikát a' vagy törvénybíráját ezen mód szerént megkissebíttené, akkor nem az bíró, hanem az földesuraság közöttök igazságot tennyi tartozik, főképpen hogyha pénzben akarnának megegyesülni. 3. Mively akármelly vétekben is az eskütt embert sem maga hatalmával, sem egyetértvén az többi esküttekkel az bíró meg nem büntetheti, hanem egyedül az uraság. 4. Az bíró pedig szükség, hogy jámbor, tökéllyetes és csöndes természetű s földesurainak mindennemű parancsolatiban engedelmes és szófogadó ember légyen, mivel őnéki nemcsak az esküttekre, hanem mind az egész helységre is szorgalmatos gondviseléssel kell lennyi, hogy legkisseb átkozódás és Isten ellen való rutt káromkodás, tolyvajság, pörlekedés és több eféle ocsmány vétkeknek elkövetése közöttök ne támodgyon. 5. Úgy nemkülönben az esküttekre szorgalmatos gondgyának kell lenyi, eziránt is, hogyha eskütti hivatallyokban kötelességek szerint igazán elljárnak-e vagy sem. Akikben is ha legkisseb fogyatkozást tapasztalna, melly által kára és kissebsége ezen helységnek következhetnék, tartozik azonnal az földesuraságnak béjelentenyi és föladnyi, úgy viszontag az esküttek is az bírájokra ezen mód szerint vigyázni köteleztetnek.