Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

IV. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Liditneckert András)

dött deputáció előtt a kisebb birtokúak elmondták, hogy szerintük a Késmárkyak és Sidó Ferenc arra törekednek, hogy a birtokokat közös legelővé tegyék, maguk pedig privatizálnak. Azt akarják velük cselekedni, hogy „a mi a' miénk, az övék is, a' mi pedig az övék, az nem a' mienk".

165 A vármegyei kiküldöttek 1819. február 16-án a berhidai közbirtokosokkal együtt megszövegezték azokat a statútumokat, amelyekben nemcsak az erdőhasználatot és a legeltetést, hanem a közbirtokosság működését is szabályozták. A statútumokat 18 közbirtokos írta alá, családtagjaik nevében is.

166 A statútumok első részében 15 pontban szabályozták az erdei vágásokat és az erdőkben folytatott legelőhasználatot. Ekkor a közbirtokosok már felosztották maguk között a Cseres, a Tölös erdőt és az Ujtilost, közös használatban csak az Oregtilos volt. Az erdőtől épületfát nem reméltek, a vágásokat úgy szabályozták, hogy 40 év alatt faizásra alkalmas erdő nevelkedhessen. Az erdészeti statútumok betartatását a közbirtokosok és a jobbágyok pénzbüntetésével vagy testi fenyítésével igyekeztek biztosítani. A legeltetést a gyöplegelőkre, erdei legelőkre, réti legelőkre, ugarokra és tarlókra nézve szabályozták. Mivel az 1811. évi osztály alkalmával a szántóföldeket rendes és örökös (szabadon művelhető) nyomásokra osztották, rendelkeztek arról is, hogy a nyomásos gazdálkodás szabályait mindenki tartsa be. Végül úgy határoztak, hogy esztendőnként két gondviselőt választanak, egyet a Késmárky, egyet a Boronkay ág részéről. A gondviselők számadással tartoztak a közbirtokosságnak, újításokat a közbirtokosok beleegyezése nélkül nem tehettek. Első alkalommal Késmárky Zsigmondot és Boronkay Ferencet választották meg közbirtokossági gondviselőnek. Minden év március l-jén közgyűlést kellett tartani, amelyen elvégezték a tisztújítást. Rendes közgyűlést kellett tartani minden évben négyszer, március l-jén, május l-jén, július l-jén és október l-jén. Az első rendes közgyűlést Sidó István házánál tartották. Az első években valószínűleg nem működött a közbirtokosság a statútumokban lefektetett szabályok szerint, mert 1824. október 8-án Boronkay János közbirtokos törvényesen intette Boronkay Ferencet mint legidősebb atyafit amiatt, hogy adjon számot a közös jövedelmekről, nevezetesen a jágerház, a csárda építéséről, a malom, a Bükkönföld, a Mészáros-rét és két kocsma árendájáról, a közbirtokosok engedélye nélkül épített vendégfogadóról.

167 Két nappal később megtartották a Boronkayak a közbirtokossági gyűlést (concursust), igaz, Boronkay Ferenc nélkül. A közbirtokosság jegyzője Boronkay János volt. 1824. december 11-én ugyanis törvényesen intette közbirtokos társait amiatt, hogy Bazsó István molnártól felvették a fél évre járó malombérletet, 297 forint 55 krajcárt, és a mészárszék árendáját is, 20 forint 50 krajcárt. Ennek megfelelően a berhidai közös malom évi árendája 1430 forint volt, amelyből fél évre 1824. szeptember 29-től 1825. április 24-ig - a Boronkayak ?

/i2 részére 297 forint 55 krajcár esett. Ezt oszthatták volna fel a Boronkayak az öregágak között, azonban előbb ki kellett fizetni a közös költségeket. Földabroszra és fundualis könyvre kifizettek 70 forint 45 krajcárt. Levonták az erdőpásztor járandóságát: 20 forint készpénzt, egy öreg szűrért 7 forintot, két pár új csizmáért 6 forint 30 krajcárt, összesen 33 forint 30 krajcárt. A malomárendából ezután egy öregágra maradt elosztható jövedelem 45 forint 37 Vi krajcár.