Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)
I. Régészeti korok
Lelőhelyek: 1. Kiskovácsi-hegyek I—II. 17 Egy településnek tartható a két lelőhely, mert igen kicsi a távolság a szórványosan előforduló cserepek között. A Séd déli partján, egy löszdomb peremén találjuk a települést. (1. ábra 10.) 2. Szennyes-hegy. 18 Település az ismert lelőhelyen, a hozzá tartozó temető Ősi 36/4. lelőhelyként 19 ismert a településtől keletre néhány száz méterre. (1. ábra 5.) 3. Peremarton-Újmajor 20 a Káloz-patak északi partján, település. (1. ábra 11.) Temetője tőle néhány száz méterre keletre: Túzoktelek 21 , ahol szórthamvas sírt talált Torma István egy lövészárok falában. (1. ábra 3.) A mészbetétes edények népe elhamvasztotta halottait. Ezen a vidéken az ún. szórthamvasztásos rítus volt szokásban, ami azt jelenti, hogy a kiásott sírgödörbe beletették az edényeket és a máglyáról összeszedett hamvakat melléjük szórták (szemben a ma is szokásos urnába helyezéssel). Az edények mellékletként szolgáltak. Funkciójuk nem egészen világos, ugyanis gyakran nagy számban kerültek a sírba, köztük egészen kis edénykék is, márpedig kevéssé valószínű, hogy valamennyibe ételt-italt tettek volna. Településeik közül sokkal kevesebb van feltárva, mint az újkőkoriak közül, ezért nem ismerjük olyan jól életmódjukat. Feltételezhetően szarvasmarhatartással foglalkoztak. A késő bronzkorban gyökeres változás történt a Kárpát-medencében. A halomsíros kultúrának nevezett nép elözönlötte fokozatosan a területet. Vidékünkről az első bronzleletek abból a korból valók. A berhidai római katolikus templom ásatásakor talált egy bronz csüngőt Czeglédy Ilona. 22 (1. ábra 12.) A kerek, körkörös bordákkal díszített csüngőt általában nyakláncon viselték, itt csak ez az egy került elő 50 cm mélységben. A középkori templom építésekor keveredhetett valahonnan oda. A Túzoktelek nevű lelőhelyen 23 (1. ábra 3.) pedig a lövészárok falában bronz karperec volt. A késő bronzkor egyik leggyakoribb tárgytípusa ez, feltételezések szerint súlya alapján értékmérő szerepe volt. Ép bronztárgyak általában kincsek részeként kerülnek elő. A karperec talán kincs része lehetett. A többi darab vagy a lövészárok ásásának esett áldozatul, vagy még a földben van. A csüngő helyzete még bizonytalanabb. A késő bronzkorban elsősorban a nagy bronzműves centrumok környékén időnként felbukkannak kincsleletek. Földbe kerülésük oka vitatott, alapvetően két nézet áll egymással szemben. Az egyik szerint ezek áldozati ajándékok, a másik szerint fémművesek elásott készletei. Egyetlen település volt a Séd mellett a késő bronzkorban a halomsíros kultúra leleteivel: Szénahordó-dűlő II. 24 (1. ábra 13.) A halomsíros települések viszonylag kevés számban ismertek, a későbbi urnasíros kultúra sokkal gyakoribb. Érdekes, hogy Berhidán ez utóbbi nem települt meg, csak Ősi és Papkeszi határából ismerünk lelőhelyeket. A bronztárgyak a településsel azonos korból valók, az is lehetséges, hogy egyszerűen csak elveszítették őket. A vaskor korai szakaszából alig van ismert lelőhely a megyében, Berhida határában sem találtak. A késő vaskori kelták viszont megtalálhatóak, három településük nyoma ismert.
