Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

I. Balatonfüred környékének természeti képe

A FARKASPÓKOK (LYCOSIDAE) közepes és igen nagy testű, erős lábú, dúsan szőrözött, gyors mozgású állatok. Fogóhálót nem készítenek, zsákmányukat lerohanással ejtik el. A nőstények petecsomójukat fonószemölcseikhez rögzítve hordják magukkal. Az erősen melegigényes Trochosa robusta elterjedési területe Angliától Japánig tart, Európában a skandináviai részek kivételével mindenütt megtalálható. Hazánkban a ritka, kevéssé ismert fajok közé tartozik. Csak helyenként gyakori a nedvességkedvelő Tricca lutetiana. Erősen árnyékkedvelő, vízhez kötött életmódú faj a lápi kalózpók (Pirata hygrophilus). Igen gyorsan, ügyesen fut a nyílt vízfelületen, gyakran zsákmányát is itt ejti el. A BÚVÁRPÓKOK (ARGYRONETIDAE) családjának egyetlen, eurázsiai elterjedésű, rendkívül érdekes életmódú faja van, a búvárpók (Argyroneta aquatica) (16. ábra). A dús növényzetű, tiszta vizeket kedvelő állat szinte egész életét a vízben tölti. A levegőbuborékokat testének finom szőrei között szállítja a víz felszínéről búvárharangjába - itt fogyasztja el zsákmányát, kicsinyei is itt kelnek ki. Csípése fájdalmas az ember számára. A KALITPÓKOK (CLUBIONIDAE) családjának tagjai általában közepes és nagy termetű, tipikus növényzeten élő fajok, melyek nem szőnek fogóhálót. Általában éjszaka aktívak, egyesek csípése kellemetlen gyulladást okozhat. Képviselőjük a Péter-hegyen a rácsos kalitpók (Clubiona compta). A KÖVIPÓKOK (GNAPHOSIDAE) hengeres vagy kissé lapított teste, általában sötét színű. Az európai elterjedésű Zelotes praeficus hazánkban nem túl gyakori, a száraz, kellő megvilágítottságú területeket kedveli. Napsütötte, száraz, meleg élőhelyeken találkozhatunk többek között az Európa nyugati, déli és délkeleti területein honos Zelotes erebeus és Zelotes villicus vagy a barna kövipók (Drassodes lapidosus) példányaival. Hosszabb és erősebb, gazdagon tüskézett első pár láb, az ún. karolóláb jellemzi a KAROLÓPÓKOKAT (THOMISIDAE). Nem szőnek hálót, áldozataikat lesből rohanják le, színezetük, mintázatuk, formájuk segít elrejtőzni a virágzó növényeken. Rendszerint darazsakat, poszméheket, lepkéket zsákmányolnak. Nedves helyeken, talajon, avarban él az európai elterjedésű kerti karolópók (Oxyptila atomaria). Szintén egész Európában megtalálható, de jóval ritkább előfordulású az Oxyptila blackwalli. Kis és közepes méretű, zömök testű, vaskos lábú fajok tartoznak az UGRÓPÓKOKHOZ (SALTICIDAE), feltűnően nagyok elülső középszemeik. Fogóhálót nem szőnek, hanem pontosan célozva ráugranak zsákmányukra. Számos faj került elő a területről, említsük meg közülük a száraz, napsütötte területekre jellemző barna ugrópókot (Euophrys obsoleta), sávos ugrópókot (Phlegra fasciata) vagy a sziklagyepekre jellemző keresztes ugrópókot (Pellenes tripunctatus). Mediterrán faunaelem a piros ugrópók (Philaeus chrysops). Közép-Európában csak a nagyon meleg területeken vagy elvétve száraz, köves lejtőkön fordul elő.

53 Az ATKÁK alosztályába (ACARI) általában nagyon apró, gömb alakú, jórészt tagolatlan testű állatok tartoznak (elő- és utótestük összeolvadt). Színük többnyire élénk piros. A VÍZIATKÁKKAL (HYDRACHNIDAE) Daday Jenő foglalkozott. Munkássága nyomán vált ismertté Füredről a Hygrobates trigonus*, a Curvipes mollis* és Curvipes conglobatus*.

54 Világunk, a bennünket körülölelő természetes környezet ezernyi szépsége egyre fontosabb a XX. század végi ember szigorú keretek között folyó, de ugyanakkor zaklatott életében. Tiszteletre méltó a szándék, amikor mindezek bemutatását egy-egy település kötelességének érzi és felvállalja.