Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

IX. Rendszerváltások kora

gyei könyvtár igazgatója lett. Varga Ilona (Rosta Róbertné) 1955-ben kezdte könyvtárosi munkáját, 1956-tól több mint három évtizeden keresztül vezette az intézményt. A fejlődése kezdetén álló intézmény az épületet nem tudta megfelelően kihasználni, ezért átköltöztették a művelődési otthon két helyiségébe. A járás megszűnése után ismét községi könyvtár lett egy főfoglalkozásű dolgozóval. Arácson a fiókkönyvtár az iskolában működött. 1956 végén a könyvtári állomány 4155 kötet, a kölcsönzések száma 15 347.

31 Az Arácson működő kis kultúrházat Ozdy Imre tanító igazgatta. Az épületben hetente mozielőadásokat tartottak. Amatőr színjátszó csoport alakult. A kultúrház adott otthont a községi báloknak.

32 Balatonfüreden mint kiemelt üdülőhelyen az idegenforgalom fejlődésével egyre több olyan kulturális esemény történt, melyet nem a község vagy a helyi intézmények szerveztek. 1950 nyarán a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal épületében helytörténeti kiállítás nyílt a fürdőhely 200 esztendős történetéről. A kiállítási anyag átkerült a Tihanyi Múzeumba. 1953. június 27-én kezdődött a Balatoni Hét rendezvénysorozata. 1953-ban újjáépítették a Kúrszalont, ez lett a SZOT füredi kultúrháza. 1954ben megnyitották a Jókai Múzeumot. A balatoni és füredi vonatkozások hangsúlyozására 1962-ben átrendezték. 1954-ben felelevenítették az Anna-bálok hagyományát. A híres fürdői sétányon 1953-ban elhelyezték a Noszlopy Gáspár-emléktáblát, 1956 őszén leleplezték az indiai külügyminiszter ajándékát, Rabindranath Tagore szobrát.

33 A történetben 1956 őszéhez közeledve, a bomlás halvány jelei is tapasztalhatók a forrásokban. Az 1955. augusztusi tanácsülésen az oktatás helyzetét vizsgálva, az előadó megállapította, hogy a tanárok és tanítók magatartásukban és munkájukban szétválasztják a szakmai és politikai kérdéseket. Munkájuk szakmai oldalát tartják elsődlegesnek, ennek eredménye, hogy az ellenséges ideológia ellen az utóbbi években nem fejtettek ki érdemleges tevékenységet. Ezért azután a balatonfüredi iskola minden tanára és tanítója „önként" jelentkezett a politikai.oktatásra.

34 1956-ban az úttörőcsapat vezetője, Lippai Ilona a csapat történetét bemutató albumban írta: „Szeptembertől mind nehezebb lett a mozgalmi munka az iskolában. A központi utasításokat nagyon nehéz volt végrehajtani. Naponta találkoztunk ellenállással mind a vezetők, mind a pajtások részéről. Gyakran kellett az iskola igazgatójának intézkednie a kiadott program végrehajtásában, amely mind az igazgató, mind a csapatvezető népszerűségét csökkentette." Gyors konszolidáció, lassú fejlődés (1956-1970) Sárközy István, a gimnázium igazgatója a forradalom utáni elemzésében kifejtette, hogy „a nevelők egy része nyíltan szembefordult a nép államával, hátbatámadta a munkásosztályt. A nevelők nagyobb része pedig megingott, tétovázott, a céltudatosan dolgozó ellenforradalmárok ezért tudták az ifjúság jelentős részét hatásuk alá vonni. Az ifjúság átmenetileg ugyan, de kicsúszott a nevelők kezéből, és csaknem teljes mértékben a már említett hatások alá került."

35 Idézetünk hűen tükrözi a bizalmatlanság azon légkörét, amely a hatalom és az oktatás, közművelődés képviselői között feszült. Bár a felszínen a viszonyok hamar rendeződtek, a mélyben a sértettség lappangott. A forradalom eseményei következtében a központi általános iskolából 25 tanuló disszidált, más iskolába távozott 43. Az év végi létszám 818 tanuló. Megszűnt az úttörőcsapat. Novemberben nem járt az iskolavonat, így a bejárók egyáltalán nem vettek részt az oktatásban. Balatonfüreden Nagy Károly lett a helyi forradalmi tanács elnöke. Előbb a forradalmi tanácstól, majd december l-jétől a tanácsi szervektől is megkapta a kinevezését