Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

IX. Rendszerváltások kora

tásakor a kórházban ragadt, mert elkezdődött a sűrű lövöldözés. Ö másnap a füredi kórházban kisegítő ápolói munkát vállalt újszülöttek, majd fertőző betegek mellett, mert nem tudott hazautazni, nem volt semmi igazolványa. Veszprémből a temetők között sűrűsödő lövöldözés közben jutottunk ki, de utunk tovább eseménytelen volt. A gépkocsivezető másnap nézte át a kocsin a sérüléseket. Személyi sérülés nem történt. Később dr. Mikó Kálmán volt 6 hónapig Tökölön internálva 1957-ben, valamint a katonai gépkocsivezetőnek lett kellemetlensége. Az én tartalékos orvos-hadnagyi rendfokozatomat másfél év múlva vették el, mint politikai megbízhatatlantól."

49 A sebesült veszprémi nemzetőrök a Balatonfüredre való elszállításuknak az életük megmentését köszönhették. November 6-án Balatonfüredre is bevonultak a megszálló szovjet csapatok. Mindenki tudta, hogy az élet nem folyhat tovább az október 23-i forradalom előtti mederben. Világosan látszott, hogy a megszállók kiszolgálóinak köre milyen kicsi és fő támaszuk, a Szovjetunió nélkül a hatalmuk kártyavárként omlik össze. Egyesek ezt nem vették észre, így történhetett meg, hogy a Hajógyár eltávolított tűzoltó parancsnoka, S. J. visszament a Hajógyárba és át akarta venni a beosztását. A gyár tűzoltói ezért panasszal fordultak az akkor még funkcionáló forradalmi tanácshoz, hogy távolítsák el a gyárból az akadékoskodó S. J.-t. Ez meg is történt, ekkor még a nemzetőrség és a munkástanácsok kezében volt a községben a hatalom.

50 A Balatonfüredi Nemzeti Forradalmi Tanács és Nagy Károly elnök igyekezett a megváltozott helyzetben a község érdekeit tovább is képviselni. A leváltott községi tanácsi vezetők helyett Nagy Károly felkérte a Balatonfüreden tartózkodó Szabó Lászlót, a Veszprém Megyei Tanács ipari osztályának vezetőjét, hogy vegye át a község vezetését, de Szabó ezt a megbízást nem vállalta, mert vissza akart térni a megyei tanácshoz. Nagy Károly elnök november 6-ára összehívta a forradalmi tanácsot, amely úgy határozott, hogy Nagy Károly addig maradjon a tanácson, amíg az „illetékes szervek" a vezetést át nem veszik tőle, nehogy a község teljesen vezetés nélkül maradjon. A forradalmi tanács működését felfüggesztették, mivel az eseményeket nem látták tisztán. November 9-én az október 29-én leváltott Községi Tanács V. B. átvette a vezetést. November 9én Nagy Károly Méreg Istvánnal, a Községi Tanács V. B. elnökével és Szálai László elnökhelyettessel bementek Veszprémbe a Megyei Tanácshoz tájékozódni és tisztázni a forradalmi tanács szerepét. Podvercsek Bertalan, a megyei tanács elnökhelyettese azt válaszolta, hogy nincs szükség a működésére. Ennek ellenére a már említett Szabó László azt javasolta, hogy Balatonfüreden maradjon meg a „forradalmi tanács", és így Nagy Károly, a forradalmi tanács elnöke 1956. december 1-jéig, az iskolaigazgatói kinevezéséig a tanácson ténykedett.

51 A Balatonfüredi Községi Tanács V. B. november 13-án tartotta a forradalom utáni első ülését. Szálai László vb-elnökhelyettes szerint „A lakosság jelenleg még a forradalmi bizottság felé hajlik. Feladatunk, hogy a lakosságot megnyerjük a tanács, illetve a V. B. munkájához a Rákosi rendszer rendeletei sok esetben ütköztek a nép érdekeivel. Reméljük, hogy a Kádár kormány a lakosság és a nép érdekeit fogja szem előtt tartani. Mi a helyünket a kormány felhívására foglaltuk el. Méreg István vb-elnök állásáról lemondott, kilépett a közigazgatás vonaláról...". Egy párttag a hozzászólásában arról beszélt, hogy: „A párt négy tagű szervező bizottsággal működik, a régi feltételek mellett nem kívánunk működni. ...A párttagság csak az esetben kíván a munkában részt venni, ha a kormány a lakosság jobb létét idézi elő, csak a népért kívánunk dolgozni."

52