Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

IX. Rendszerváltások kora

nagybirtokot, sem a bányákat és gyárakat nem fogják visszaadni." - „Különösen fájt az, hogy középső fiamat, aki külföldre akart menni, még kémkedésért is súlyosan elítélték és mint apa ezen okból sem tudtam rokonszenvezni a rendszerrel. Egyébként vallásos ember is vagyok, és a jelenlegi elvek nem ismernek istent, és ez is befolyásolt. - „...amióta vendéglőmet államosították, illetve amióta irodámat átadtam az erdőbirtokosságnak irodahelyiség részére, azóta egy pár cipőt sem tudtam a leányomnak sem vásárolni.") Az ártatlan pinceszerezésből súlyos büntetések lettek. Az I. rendű vádlott Bereczky Imrét 3 évi, a II. rendű vádlott Szőllősi Károlyt és a IV. rendű vádlott Krassovány Mártont szintén 3-3 évi, az V. rendű vádlott Tolnay Istvánt 1 évi, a VI. rendű vádlott Papp Kálmánt 2 évi börtönre ítélték az 1953. július 21-én befejezett tárgyaláson, ami a nyilvánosság kizárásával zajlott le. A III. rendű vádlott Szita Kálmán 1 év 6 hónapos börtönbüntetését 1953. szeptember 9-én 2 év 3 hónapra súlyosbították. Soós Gyula VII. rendű vádlottat felmentették. Az ítéleteket pénzbírsággal, vagyonelkobzással, közügyektől való eltiltással súlyosbították. Az ítéletek Nagy Imre programjának meghirdetése után születtek. Az 1953. évi 11. tvr. már segített az elítélteken. Tolnay István 1953. augusztus 25-én, Szőllősi Károly, Krassovány Márton és Papp Kálmán augusztus 28-án szabadult a veszprémi börtönből. Szita Kálmán büntetését is csökkentették, de ő csak 1954-ben kapta vissza a szabadságát. Bereczky Gábor töltötte a leghosszabb időt a börtönben, őt Márianosztrára vitték. Börtönbüntetését a közkegyelem alapján harmadolták, végül 1954. december 14-én ő is kiszabadult. A vb 1952-ben a kuláklajstrom felülvizsgálata során 33 személyt a kuláklajstromban hagyott, mindössze egy személyt kívánt mentesíteni, aki „tévesen került be a kuláklajstromba, mert nevezettnek nincs több földje, mint 2 kh 30 öl, és nevezett sohasem volt kizsákmányoló, ugyanis autójavító műhelyében 1-2 segítségnél többet sohasem alkalmazott. Nevezett jelenleg is a KTSZ szervezője."

24 1952. december 13-án mentesítésre javasoltak 3 főt. Az 1953. március 30-án megtartott felülvizsgálat során több földnélküli kulákot vettek számba. Közöttük volt nagybirtokos, helybeli fakereskedő, sütőmester - akiktől már évekkel azelőtt elvették a földjüket, válllalkozásukat, üzletüket -, voltak Budapestről kitelepítettek. Szász Menyhért baloldali író özvegyét és Lipták Gábort is közéjük sorolták.

25 A kulákok ügyében csak az SZKP XX. kongresszusa hozott változást. Balatonfüreden az 1956. július 13-án 17 órakor tartott vb-ülésen a vb-elnök bejelentette, hogy „a XX. pártkongresszus alapján felül kell vizsgálni, hogy a kuláklista összeállításakor a rendeletek mechanikus értelmezése folytán községünk területén dolgozó parasztokat is felvettek. Ki kell hangsúlyozni, hogy nem arról van szó, hogy a kulákokat rehabilitáljuk, hanem arról, hogy azokat a dolgozó parasztokat, akik a rendelet rossz értelmezése vagy személyi ellentét folytán lettek kulákokká nyilvánítva.,, Ezek után felsorolta a kulákok nevét, majd közölte, hogy a pártbizottság előző este összehívott értekezletén megtörtént a javaslat azokra, akiket jogtalanul vettek fel a kuláklistára. Az ugyanaznap este 20 órakor a Kultúrházban megtartott tanácsülés elé olyan előterjesztés került, amely 35 füredi gazda közül 22-nek a kuláklistáról való törlését tartalmazta. A községi tanács - az SZKP XX. kongresszusának irányelvei és a Központi Vezetőség határozata alapján - egyhangú szavazással a kulákok soraiból törölt 22 „dolgozó" parasztot, akiket „1952-ben a törvények merev alkalmazása vagy egyéb személyi ellentétek folytán" soroltak a kulákok közé.

26 A füredi társadalom a második világháború következtében elveszítette egyik fő alkotóelemét, a zsidóságot. A veszteséglista az 1945-től kezdődő népi demokrácia és a