Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

I. Balatonfüred környékének természeti képe

A LÉGYKAPÓFÉLÉK (MUSCICAPIDAE) hazai fajai közül három előfordulását ismerjük innen. Az öreg fákban bővelkedő ligetes erdőkben, parkokban, gyümölcsösökben, temetőkben megtelepedő szürke légykapót (Muscicapa striata) nem találtuk gyakorinak. A régebbi kutatók közül évtizedekkel ezelőtt Tapfer a Koloska-völgy sziklái alatti erdőben, Keve „a Balatonfüred feletti kis erdőben" találta meg.

81 Költési időben csak néhányszor észleltük: a pontszámlálások alkalmával mind 1997-ben, mind 1998-ban csak l-l ponton fordult elő (1997. május 13. Tormán-hegyi kőfejtők, 2 pld.; 1998. május 8. Felső-erdő, 1 pld.). Emellett a Nagy-mező és a „Parkerdő" ligetes feketefenyveseiben (1997. május 13.), illetve a László-hegy cseres erdőszélében (1997. május 20.) láttuk 1-2 példányban. Vonulási időszakban lakott területen (1992. szeptember 14. Tagore sétány, 1 pld.) éppúgy előkerült, mint a Koloska-völgy rekettyefüzes-nyáras részén (1997. szeptember 3. min. 4 pld.). Lomberdeink másik légykapófaját, az örvös légykapót (Ficedula albicoüis) feltűnő fekete-fehér színezete ellenére elsősorban vontatott énekéről vehetjük észre. Ez a faj tölgyeseink és bükköseink egyik leggyakoribb énekesmadara. Itteni előfordulása már korábban is ismert volt, hiszen Homonnay Balatonfüreden (park) 1936. június l-jén észlelte.

82 Kutatásaink időszakában a Felső-erdőben (pl. 1994. május 3., 1 hím+1 pld.; 1997. május 20., 3 hím), a Koloska-forrásnál (1995. május 3., 2 hím) és az Evetes-völgyben (1997. május 20., 5 hím) került elő. Az örvös légykapótól nehezen megkülönböztethető kormos légykapó (Ficedula hypoleuca) költése csak az ország néhány pontjáról bizonyított. Átvonulóban viszont mind tavasszal, mind ősszel sokfelé előkerül. 1997. április 23án a Robogó-völgyben (1 hím), illetve a Sándor-hegyen (2 hím) magunk is megfigyeltük. Az ŐSZAPÓFÉLÉK (AEGITHALIDAE) egyetlen nálunk honos faja a hosszú farkú, apró testű, általában kisebb csapatokban járó őszapó (Aegithalos caudatus). Költési időben már Keve is látta itt (1970, Koloska).

83 Területünkön gyakran és sokfelé találkoztunk vele, még lakott helyen is: 1997. május 13-án pl. a vasútállomás fasorában min. egy példány mozgott. Az őszapó a korán fészkelni kezdő madárfajok közé tartozik. 1997. március 7-én a Szálka-hegy északi aljában pl. már fészekanyagot hordott egy pár. Párban mozogva máskor is számos alkalommal láttuk (pl. 1995. március 4. Koloska csárda; 1997. március 5. Tormán-hegyi kőfejtő, pihenőparki feketefenyvesek, Siske-vízmű; március 7. Kéki-forrás, Kéki-völgy északi vége, Dobogó-hídi-dűlő; április 23. Robogct-völgy, Kelénhegy dékeleti előtere; április 30. Vörösmái stb.). 1995. május 3-án a Koloska-völgyben két helyen is fészkelve találtuk. Az egyik pár fészke borókabokron, kb. 1 m magasan épült. Megfigyelésükkor a szülők folyamatosan etettek. A másik pár fészke a Kis-forrás alatt, a patak menti kökénybokrosban épült - ugyancsak kb. 1 m magasságban. Ebben 5-6 tojás volt megtalálásakor. Oszi-téli kóborlásai során nagyobb csapatokba verődik. A CINEGEFÉLÉK (PARIDAE) közül idáig négy faj előfordulásáról van tudomásunk. A bükk- és tölgyerdők fészkelőmadaraként számon tartott barátcinegét (Parus palustris) Tapfer a Koloska-völgyben látta (1955,1956), Keve pedig a „Balatonfüred feletti kiserdő"ben találkozott vele (1965).

84 A Koloska-völgyben napjainkban is megtaláltuk, sőt bizonyságot nyert költése is: 1998. április l-jén a Koloska-forrásnál fészkét építette egy pár. A készülő fészek egy akácfa tövében lévő „tuskóban" volt (bejárata a tuskó és a még élő akácfa találkozásánál, kb. 40-50 cm-re a talaj fölött nyílt). A szőrszerű fészekanyaggal 4-5 percenként érkező tojót a hím mindvégig kísérte, s azalatt az idő alatt, míg párja az odúban „serénykedett", ő a fa mellett keresgélt, illetve énekelve jelezte területük foglaltságát. A Felső-erdőben végzett számlálások alkalmával ritkának bizonyult, csupán 1-2 párban találtuk meg. Ennek ellenére a területen szórványosan többfelé is előfordul (13. ábra). Nevének megfelelően tűlevelű erdőkben él a fenyvescinege (Parus ater). Az utóbbi évtizedekben történt nagyarányú fenyőtelepítések nyomán egyre növekvő állományban fordul