Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

XII. A nemzeti sport élvonalában

noky Viktor, a veszprémi születésű író - aki ebben az időben 11 éves volt és gyakran tartózkodott Balatonfüreden - Ortvein című novellájában a következőképpen írta le a „gyáralapítást": „...idegen, kevés szavú emberek valami csűrfélét kezdtek építeni fából. De nem oszlophoz, gerendához szegezték a deszkát, mint ahogyan a téglaszárító, vagy a falusi temetőben a halottasház épül, hanem valami különös furfanggal. Hosszú, vékony és sárgára itatott, hajlékony lécekből rakták össze a gömbölyű tetejű hombárt, ragyogó vörösréz szegek végére, amikkel keresztülverték a léceket, piciny, lyukastetejű kis rézsapkát dugtak, annak lyukján hajlították. Ajtót is hagytak az építményen és csak durva vászonnal takarták be. Ez volt a hajógyár kezdete Balatonfüreden... Ahol egy kis víz van, különösen, ha hajóval megnyergelhető, oda mindig eljut egy kis angol is."

4 A Balaton angolja Richard Young lett. Miután felépítette a „gyárat", behordta a hajók építéséhez szükséges nyersanyagot, már csak arra várt, hogy szerszámai megérkezzenek Angliából. Azt tervezte, hogy 1880 májusára hat kisebb vitorlást fog megépíteni, s darabjukat majd 300-400 forintért adja. Mikor szerszámai megérkeztek, munkához látott. Ott, ahol mind ez ideig kevés külföldi fordult meg, mindenki leplezetlen érdeklődéssel figyelte Youngot és társát. Afféle csodabogárnak tekintették őket, akik másként viselkedtek, másként dolgoztak, másként éltek, öltözködtek, mint az itteniek. A vörös hajú, pofaszakállas, bajszos Young aranykeretes szemüveget hordott, szájában állandóan ott lógott örökké égő fapipája. Széles, vastag talpú, sárga cipőt, fehér fanellnadragot, s nehéznek tűnő sötétkék kabátot viselt. Ilyen öltözékben dolgozott, mégsem látta soha senki piszkosnak a ruháját. A hajóépítő nem volt robosztus termetű, de rendkívül izmos, arányos testalkatú. Rutinos tengerésznek számított, 20 évet töltött el a tengeren, többször körülhajózta Angliát, saját készítésű hajóján Ausztráliába is eljutott. Szerette a sportot, sokat tornászott és kiváló bokszoló volt. Állandó napirend szerint élt, amit minden reggel hideg vizes fürdővel kezdett. Étrendje bőséges volt, de zsíros ételeket nem evett. A kornyék lakossága hamar megkedvelte Youngot. Nem tudott beszélni környezetével, de minden rendezvényen, mulatságon részt vett. Gentleman módon viselkedett, igazi gavallér volt, s kevés sikerrel, de magyarul is próbált tanulni. Young jelenség lett Balatonfüreden, egy helyi specialitás, a fürdőhely egyik fő nevezetessége. A gyerekek utánozták a viselkedését, az öltözködését. A felnőttek mindent megtettek, hogy társaságába kerüljenek. Cholnoky Viktor szerint „Richard Young ördögi szuggesztív ereje nem csak a műhelye, hanem a templomba járása révén is kezdett dolgozni a füredi parasztság között. Ez az ember sugározta ki magából a nyugodt munkakedvet, a természetes tisztaságot, és azt a nagy virtust, ami a zalai virtussal szemben éppen nem a legénykedésből áll."'

1 Young, legnagyobb bánatára, nem tudott beszélni a magyarokkal, de egy véletlen találkozás folytán ez. a gondja is megoldódott. 1880 januárjában Veszprémben összetalálkozott Ransbourgh Zsigmonddal, aki hosszú ideig Budapesten az állami főreáliskola angoltanára volt. A veszprémi születésű, itthon tartózkodó Ransbourgh vállalta a tolmácsolást Young és a kereskedők kőzött, így a hajóépítő továbbra is Veszprémbe járt vásárolni. Ransbourgh nem gondolta, hogy a találkozás megváltoztatja életének további menetét. Veszprém és Balatonfüred környékén az emberekre nagy hatást gyakorló Younggal sokan keresték a kapcsolatot. Gossling főkonzullal is szívesen beszélgettek volna, főleg azok a 48-asok, akik tudták, hogy az angol diplomata csodálta a magvarok szabadságharcban mutatott hazafiságát és bátorságát, és szimpatizált a magyar