Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

XI. Balatonfüred irodalmi életének nagy korszakai (Ács Anna)

hazafias felbuzdulásra. Horváth a maga költségén nyomattatta ki. „Nekem nem a nyereség ebben a tzélom, hanem a sok tekintetben gondoltatható közönséges jónak előmozdítása..." - írta, s reális érzékkel előfizetőket gyűjtött. A régi dicsőség keresése, Hunyadi János alakjának mint pozitív hősnek a központba állítása irodalmi sikert, elismerést hozott Horváthnak. Első nyomtatott könyvével az irodalmi élet középpontjába került. Révai tekintélyként hivatkozott rá, Virág Benedek verssel köszöntötte. Kazinczy magasztalta magánlevelében Horváth tudta nélkül is: „Tisztelje meg Exellentiád leveleivel egynéhány nevezetesebb írásunkat: illyen lenne Horváth Adám úr Füreden, a ki Hunyadi Jánosnak tetteit éneklé Hunniásában, és ki kétségen felül egyike első könnyen író poétáinknak." A Hunniás megjelenése után Fekete János szintén versben üdvözölte Horváthot, akit „Barátom"-nak szólított. Elismert költőként felkérte egyik Voltaire-fordítása bírálatára. A Füreden élő poétához ekként írt: „Hadd el azért értem Magyar tengeredet,/ Hogy Munkám pallérozd, héjazd szekeredet." Főúri kastélyába invitálta „legalább egy hétre" a még pályakezdő, de irodalmi körökben már jól csengő nevű ifjút. Horváth bizonyára elfogadta a meghívást, nemcsak Fekete jó konyhája, hanem a megtiszteltetés, a rá váró feladat okán is. S élvezhette a gróf külföldi kötetekben gazdag könyvtárát, feltehetőleg kölcsönözhetett is tőle. 1787- ben sem hagyott fel földmérői tevékenységével. Somogyban, Lengyeltótiban dolgozott, emellett kibérelte a II. József által feloszlatott tihanyi apátság szántódi majorját. Ettől kezdve ideje jó részét a Balaton túlsó partján, szántódi remetelakában töltötte. „Itt vágynak legcsöndesebb éjszakai óráim, a mellyeken kedvemre áldozhatok a Músáknak..." - írta Horváth. 1787-ben már az elhidegült házasságból való menekülést jelentette számára a gazdálkodás és a kiterjedt irodalmi tevékenység. Házasságuk megromlásának okait inkább sejtjük, mintsem tudjuk. Erről nem vallott Horváth, legfeljebb Kazinczynak panaszkodott, hogy felesége jobban szereti az irodalmat a házasélet örömeinél: „ha úgy szeretné az ágyasházat, mint a könyvházat, még jobb lett volna - azt, kár, hogy a bába elejtette, inkább illett volna férfinek." A korabeli szokás szerint nem váltak el, még hat évet töltöttek együtt „hiti szegett szerelemmel egy fedél alatt", amint írta versében a boldogtalan férj Csokonainak. 1787 nyarán verselésre érdemes eset történt közel a füredi partokhoz. Horváth szinte a szemtanú hitelességével örökítette meg Hompes báró, az angolból magyarrá lett főúr balatoni kalandját. Hompes csónakkal evezett a tó közepére, s az általa „tsak potsétának" nevezett magyar tenger megbosszulta a sértést. A hirtelen támadt vihar elsodorta csónakját. Ruhátlanul úszott a füredi part felé, s a parton nézelődők gyönyörködtetésére bemutatta úszási tudományát. A parthoz közel érve ruháért kiabált, ám szavát senki sem értette. „Első ártatlan öltözetben" volt kénytelen kiszállni a vízből számos néző ámulatára. Horváth versének kezdő sorai komoly tartalmat vetítettek elő, de a befejezés már annál tréfásabb. 1788- ban a Hunniás elolvasása után verses levélben kereste meg a poétát Iványi Nagy János, Szany plébánosa, aki maga is buzgó költő volt és lelkes magyar. Elhalmozta dicsérettel, de az nem kápráztatta el Horváthot. Válaszában megkérte, adjon tárgyilagos kritikát művéről: „...írd-ki belőle,/ A mi hibás, s kűld-meg leveledbe Füredre hasonló/ Fullánkok nélkül..." Iványi Nagy nyilván gyorsan teljesítette a kérést, s az alig 28 esztendős költő a barátságát ajánlotta a 60 esztendős papnak. Ez év nyarán Iványi Nagy meg is látogatta ifjú barátját Füreden. A „Savanyú víz" melletti beszélgetéseik témáiról levelezésükből következtethetünk. Az irodalomról, az irodalomszervezésről cserélhettek eszmét, közös céljaik, eszméik eltüntették a neveltetésükből és életpályájukból adódó különbségeket.