Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

X. Egyházak és intézményeik

vének elhallgatásával, de a településen élők számára egyértelműen. A névtelen újságíró a gyülekezet tagjai közül Banainét emelte ki, ám az utalás mindenképpen az adventistákra vonatkozott. A tízparancsolat III. parancsát idézve gúnyolta a fiatal gyülekezetet: „A hetedik napon pedig a te Urad Istened szombatja vagyon. (Bocsássák meg a zsidók, meg Banainé, hogy mi keresztények a vasárnapot ünnepeljük az Ur napja gyanánt!)"

13 1924. március 22-én c hetilap „Adventista népbolondítás" címmel közölt cikket az adventisták ellen. Sajnos, a lapnak ezen száma nem maradt ránk, az írás tartalmára csak az Adventista Egvház vezetőségének a lap szerkesztőségéhez küldött leveléből következtethetünk. Meglepetésüket fejezték ki, hogy a keresztény hetilap éppen a „kifejezettebben szintén keresztény alapon álló felekezetet" kívánja cikkében „minden ok, alap és igazság nélkül befeketíteni". A levél szerint a megjelentetett írás bűntetőjogi elbírálásra adott okot azzal, hogy a felekezetet olyan színben tüntette fel, mintha ellenségeitől kapna jutalmat a felekezeti béke megbolygatásáért. Az egyház vezetősége a Balatonfüred című hetilap szerkesztőségéhez eljuttatott levelében hitet tett kereszténysége és magyarsága mellett. A szerkesztőhöz intézték e mondatot: „Nem kell Önnek többet mondanunk, mint azt, hogy lelkészeink nagy része a világháborút végigszolgált vitézségi érmes magyar honpolgárok!" Végül a sajtótörvény 20. §-ára hivatkozva kérték a mellékelt helyreigazító nyilatkozat közzétételét.

14 A melléklet sem őrződött meg, és a nyilatkozat közléséről sincs tudomásunk. A balatonfüredi adventista gyülekezet tapolcai és nemesvámosi tagjai csupán alkalmanként ünnepelhették együtt a szombatot hittestvéreikkel. Csík Julianna és Banainé látogatták meg őket lakóhelyükön. Látogatásaik alkalmával Völgyiek lakásán összegyűltek az érdeklődő nemesvámosiak. Az érdeklődés méreteire jellemző, hogy sokan a szobából a konyhába szorultak ki, sőt néhányan az. udvaron állva hallgatták nyáron a vasárnap esti bibliaórákat. 1924-ben Nagy Gábor és felesége, 1925-ben pedig Egyed J. Károly, majd Egyed Andrásné és Nagy Sándorné keresztelkedtek meg a nemesvámosiak közül. A keresztség felvétele után a balatonfüredi adventista gyülekezethez tartoztak. Miután azonban 1927 decemberében Egyed Andrásné lánya, Korpádi Sándorné is megkeresztelkedett, a közösség létszáma elérte a hét főt, önálló gyülekezetté szervezte őket Voigt Miksa prédikátor.

11 Kapcsolatuk az önállóság ellenére sem szűnt meg a balatonfürediekkel. Gyakran meglátogatták egymást, sokszor gyalog vagy kerékpáron, az erdőn keresztül. Mivel a nemesvámosi gyülekezethez több gyerek tartozott, a füredi tagok gyermekei szívesen barátkoztak velük, rendszeresen jártak Nemesvámosra. A balatonfüredi adventistákat ért nyílt támadások ellenére Banainé és a Csík testverek tovább folytatták missziós munkájukat. Banainéról ma is mesélik: kis papírlapokra idézeteket írt ki a Bibliából és azokat forgalmas helyen úgymond „kiejtette" a kézitáskájából. Amikor figyelmeztették a járókelők, hogy elveszítette a céduláját, ekként válaszolt: „Nem baj, nem baj. Tegye el, olvassa el!" Bárkivel találkozott, beszélgetést kezdeményezett és hitbéli témákra tért ki. Missziólelkületű asszonynak tartották, tevékenységéért nem ítélték el a faluban, legfeljebb megmosolyogták a háta mögött. Persze ez őt nem bántotta. Csík Julianna az évek multával egyre nagyobb megbecsülést érdemelt ki Arácson és környékén. Házának ajtaja mindenki előtt nyitva állt. Szinte mint orvoshoz fordultak hozzá, ápolónői ismereteit felhasználva sokaknak tudott értékes segítséget nyújtani. A hozzá fordulóknak szükség esetén lelki vigasszal is szolgált. Szülésznőként nagy hozzáértéssel, becsülettel végezte munkáját. Több mint ezer szülést vezetett le 1921 októberétől 1950 augusztusáig, nyugdíjba vonulásáig. Az általa vezetett szülések jegyzőkönyvének öt kötetét őrzi a Balatonfüredi Helytörténeti Gyűjtemény. Az