Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

X. Egyházak és intézményeik

Az egylet céljai: szegények és szegény betegek gondozása; izraelita vallású haldoklóknál és halottaknál a szertartások elvégzése, halottaknak az eltemetéséről való gondoskodás; a zsidó temető fenntartása, gondozása, igazgatása; az elhunytak lelki üdvéért tartandó imák, templomi megemlékezések és egyéb kegyeleti rendelkezések ellátása, az emlékmécsről való gondoskodás; az alapítványok kezelése; jótékonykodás, elsősorban kórházak létesítésével, fenntartásával. Az egylet rendes tagjai az, izraelita vallású férfiak, akik a hitközség tagjai is. A felvételi díj nagysága négy osztály szerint 40-től 400 korona. A tagok sorából törlik azt, aki a zsidó vallást elhagyja, vagy a hitközségben tagsága megszűnik. Az egylet ünnepnapjairól a helyi sajtéiban több írás jelent meg. 1913-ban az egylet vezetőségét Hirschfeld Dezső elnök, Singer Zsigmond alelnök, Sattler Ignác pénztáros alkotta. Ez év márciusában a balatonfüredi Chevra Kadisa szeretetestet rendezett, amelvre a hitközség tagjait is meghívták. Hirschfeld Sámuel, a hitközség legöregebb tagja beszélt. Istentisztelet után ebéd, majd vacsora következett. Másnap folvtatódott az ünnep, nők is nagyobb számban megjelentek. A felkőszöntőkből kiderült, hogy az izraelita szentegylet már 130 éve állt az emberszeretet és a jótékonyság szolgálatában.

30 Emberemlékezet óta működő egyletnek tartották az izraelita nőegyletét is. (Alapszabályainak kelte: 1888. január 22.) 1913. február 22-én a balatonfüredi izraelita nőegylet a Löbl-vendéglőben jótékony célú táncmulatságot rendezett, amelytől azt várták, hogy túlszárnyalja az előző évi fényesen sikerült estélvt. Arácsi Gyula vázolta a közösség életében fontos missziót betöltő egyesület múltját. Blum Károly konfcrálása - és a közönség viharos tapsa - mellett a műsorban fellépett Stolczer Erzsike (zongora), Tanczer József (felolvasás), Ligeti I. Jenő (népdalok cigányzenekar kíséretével), Oblatt Árpád (helyi vonatkozású aktuális kuplék).1 1914 februárjában az izraelita nőegylet kabaréval egybekötött bált rendezett a Lobi-vendéglőben. A tudósítás szerint „elitbál" volt, a legelőkelőbbek gyűltek össze, hogy jótékonysági célokra adakozzanak.

32 Ha a reformkorban a füredi Savanyúvízről elmondható, hogy a zsidóság kedvenc gyógyfürdője, találkozóhelye volt, akkor a Ferenc József-i időkről is elmondható, hogy a balatonfüredi zsidóság a gazdasági életben és a közéletben kiemelkedően jó kapcsolatokat alakított ki a helyi gazdatársadalommal. A két világháború közötti években és a háború alatt a zsidótörvények és a deportálás nem kímélték Balatonfüred zsidóságát sem. A férfiakat munkaszolgálatba kényszerítették, 1944. május 16-án pedig a tapolcai gettóba, majd koncentrációs táborokba hurcoltak a füredi zsidóságból 153 személyt, akik közül csupán 15-en térhettek vissza. A munkaszolgálatos férfiakat nagyrészt Mauthausenbe, a közvetlenül Balatonfüredről deportáltakat Auschwitzba vitték, és a szörnyű pusztítást e két koncentrációs tábor gázkamráiban és krematóriumaiban végezték el. Levéltári adatok szerint a II. világháború után a hitközség megmaradt tagjai újjászervezték Balatonfüreden az izraelita hitközséget, melynek elnökévé Oblatt Sándort választották.

3 A visszatértek közül legtöbben Budapestre költöztek, de megmaradtak füredi vonatkozásaik. Állandó lakosokként Pollákék, Oblatték, Szénásiék, Zollncrék és Vollákék maradtak. Megalakult a szórvány hitközség, de rabbi és működő templom nélkül. Vallási életet inkább csak a Liszt Ferenc utcai ún. Tanítók Házában nyáron lehetett közösségben gyakorolni, ami a Magyar Izraeliták Országos Irodájának, ma MAZSIHISZnek az üdülője, és ahol a helyi régi hagyományoknak megfelelően zajlott az istentisztelet Pollák Izidor felügyeletével. A füredi háborű utáni nyarak a magyarországi zsidóság fontos találkozásai voltak, főleg a fiatalabb vallásos réteg számára, akik az üdülőben, il-