Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

IX. Rendszerváltások kora

folytassa az oktatást. A hároméves képzési idő befejezése után a tanulók szakmunkásbizonyítványt kaptak. Vizsgát az Állami Szakmunkás Vizsgabizottság előtt tettek, melyet előbb megyénként, később iskolánként állítottak fel. A szőlőtermesztő, a gyümölcstermesztő és a zöldségtermelő szakmákban folyt az oktatás. Balatonaligán, Bánhalmán és Devecserben kihelyezett osztályokat működtettek. 1965-ben nagyobb arányúvá vált az elméleti képzés, ez öthónapos időtartamot és két turnust eredményezett. Ugyanekkor megszűnt a zöldségtermelő szakma oktatása. Az iskolai gyakorlati képzés céljára a Fürdő utcától nyugatra, a Vörösföldeken telepítettek szőlő- és gyümölcsültetvényeket, ugyanitt a korábbi tangazdasági szőlőfeldolgozót korszerűsítették, amely később kiegészült oktató-bemutató teremmel, mosdókkal és más kiszolgáló helyiségekkel. A diákok létszáma ebben az időben 90-110 fő között mozgott, elhelyezésüket a diákotthonnak nevezett keleti épületben, illetve a nyugati épület földszintjén, esetenként alagsorában oldották meg szerény körülmények között.

45 A Gép- és Gyorsíró Iskolában 1962-ben bevezették a kétéves képzést. Az intézménynek az 1964/65-ös tanévben 45 tanulója volt, 80 százalékuk bejáró. Az iskola számára fényes sikereket hozott az országos tanulmányi verseny, ezen 1961-től kezdve három éven át első helyezést értek el. Ezért a Művelődésügyi Minisztérium vándorzászlajának örökös tulajdonosai lettek. Az iskolában 1955 óta megszűnt a bukás. 1965. február l-jétől minden második osztályos irodai gyakorlaton vett részt.

46 A veszprémi 306-os MUM Intézet fiókiskolája 1965-ben a mai polgármesteri hivatal épületének déli szárnyában működött. Ez valójában helyiipari iskola volt, feladatául tűzték ki a község és környéke kisipari szövetkezeteinek, kisüzemeinek, esetleg kisiparosainak szakember-utánpótlását. Három évfolyamon öt tanulócsoportban 70 tanulót a következő szakmákra oktattak: ács-állványozó, asztalos, üveges, festő, kovács, bádogos, lakatos, műszerész. Az intézményt 1971-ben a Tűzoltószertár felső szintjére telepítették, majd 1975-ben érdeklődés hiányában megszüntették.

47 Az 1956/57-es évek fordulóján Balatonfüreden két kultúrotthon - az arácsi és a füredi -, egy könyvtár arácsi fiókkönyvtárával, a Fenyves parki szabadtéri színpad és három filmvetítési helyszín - a Kisfaludy Filmszínház és a két kultúrotthon - képezték a közművelődés bázisát. Az arácsi művelődési házban 20 fős színjátszó csoport működött, Gárdonyi Géza Bor című színművét nagy sikerrel mutatták be. A mozi heti három alkalommal, 80-100 fős közönséggel működött. Havonta két szombaton és vasárnap nem volt vetítés, ekkor a kultúrcsoportok foglalták el a helyet (színjátszók, kézimunkacsoport). Az ismeretterjesztő előadások belefulladtak a teljes érdektelenségbe. Az ezüstkalászos tanfolyamot sem sikerült megszervezni, mert a lehetséges résztvevők napilapokra, rádióra, fáradtságra hivatkoztak.

48 A füredi művelődési ház 1958-ban 174 000 Ft-os költségvetési kerettel rendelkezett. Ebből a központi támogatás mindössze 28 000 Ft, 35 000 Ft pedig az előző évi pénzmaradvány. A többit a mozi bevételéből, valamint a rendezvények terembevételéből kellett kigazdálkodni. Ekkor négy művészeti csoport működött: a színjátszó csoport 25 taggal, a népi tánccsoport 12 fővel, a közel 25 éves múltra visszatekintő fúvószenekar idős tagsággal és karnagy nélkül és az 1952 óta sikeresen működő művészitorna csoport.

49 A Kisfaludy mozi a szovjet filmekből 1958-ban csak 30-40 százalékra teljesítette éves tervét, míg pl. a Nehéz kesztyűk című magyar film az olimpiai bajnok Papp László főszereplésével 130 százalékra. 1959 nyarán feloszlott a népi tánccsoport. Az előadások elmaradtak, mert a tsz-szervezés a kultűrmunkásokat is lekötötte.

50 A községi tanács 1959. január 16-án elfogadta Balatonfüred művelődésügye fejlesztésének hétéves tervét. Ennek alapján a fő cél: „a kulturális forradalom minden esz-