Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

IX. Rendszerváltások kora

pingezéshez vezetett. A tábor folyamatos bővítése mellett a BIB számára külön feladatot jelentett egy új strand kialakítása, a Fenék-fürdőt ugyanis a település ősi jogon magának követelte, de arra a kempingnek is szüksége volt. Gondot okozott a vendégek elhelyezése is. 1964-ben a főidényben állandóan foglalt volt az autósmotel, a kemping. Kevésnek bizonyult a magánházaknál bérbe vehető szobák száma, pedig azok színvonala esetenként kifogásolható volt. A fizetővendég-szolgálatra vonatkozó adatok szerint 1959-ben 314, 1966-ban 842 férőhely volt, a vendégek száma 2063-ról 4542-re, a vendégnapok száma 47 ezerről 82 ezerre emelkedett. Ugyanezek az adatok 1968-ig, tehát két esztendő alatt megkétszereződtek. Már 1963-ban arra panaszkodott Körmendy János, a tanács gyógy- és üdülőhelyi előadója, hogy a magánházakhoz nem szervezetten érkezett vendégek után képtelenség behajtani a naponta és személyenként fizetendő 6+2 Ft adót, illetve üdülőhelyi díjat. 1964-ben a község üdülőhelyi díjbevétele 777 986 Ft volt. A magánbérbeadók kevesellték a hivatalosan megállapított szobaárakat, és főleg azt sérelmezték, hogy sok esetben hetekkel vagy akár hónapokkal később kapták meg a pénzüket. A szobák egy részét az Idegenforgalmi Hivatal közvetítésével az IBUSZ bérelte a tulajdonosoktól. Ekkor szállodában az egyágyas szoba 50 Ft, a kétágyas 90 Ft, ugyanez fizetővendég-szolgálatban 22 Ft, illetve 35 Ft volt. A feketén kiadott szobákért 60-70 Ft-ot is elkértek naponta. Az intenzív idegenforgalom lehetőséget teremtett újfajta életforma formálódására is. Balatonfüreden már ez idő tájt voltak kizárólagosan szobakiadásból élők. 1965-ben az összes szálláslehetőséget figyelembe véve, egy időben kb. 5600 személyt tudtak elhelyezni. Az egyre növekvő igények kielégítésére megpróbáltak megragadni minden lehetőséget. 1966-ban a Koloska-völgyben, az alapvető közmű ellátottsági hiányok ellenére, 2600 úttörő táboroztatására adott engedélyt a tanács. Itt 1972-ben megszüntették a sátortáborozást. 1969-ben az üdülőhelyi díj behajthatósága végett már szükséges volt a korábban kialakított üdülő- és gyógyhelyi határvonal módosítása. Ekkorra ugyanis a fizetővendégszolgálat már túllépte az üdülőterületté nyilvánított községrészeket. A község módosított üdülőhelyi határvonala a belterület határvonalával megegyezően alakult, kivéve a keleti oldalon, ahol a határvonalat a Balaton utca képezte. Az új gyógyhelyi határ: a móló hídfőjétől a Jókai utcán észak felé haladva, a Kerek templomot derékszögben kerülve csatlakozott a Blaha utcára a Csokonai utca betorkolásáig. Itt északi irányba fordult a Fészek köz sarkáig, majd innen a Zsigmond utcát átvágva a Lonka közön át a Liliom utca sarkához csatlakozott. Innen déli irányban merőlegesen haladt a Balatonig, ahol a Tagore sétány képezte a gyógyhely védőhatárát. A vb 61/1969. számű határozata az egészségügyi minisztériumtól egyben kérelmezte Balatonfüred országos gyógyhellyé nyilvánítását is. A krónikus szállodai férőhelyhiányon az 1960-as évek közepén megkezdett nagy szállodaépítésekkel igyekeztek enyhíteni. 1968-ig Balatonfüreden csak két szálloda üzemelt (Astoria, Arany Csillag) összesen 300 férőhellyel. A 83 millió Ft-os költséggel épült 680 ágyas Annabella 1968-ban, az első szezonzáráskor összesen 12 853 vendég elszállásolásából származó bevételt könyvelhetett el. Az Annabella és az egy évvel később átadott 12 emeletes, 760 ágyas Marina megnyitásával a megye összes szállodai férőhelyeinek 42 százaléka Balatonfüreden üzemelt. 1971-ben Balatonfüreden 11 050 szálláshelyen összesen 759 000 vendégnapot eltöltve 133 000 fő talált magának szállást. A gyógyhelyi díjbevétel (1,72 millió Ft) magasan a tervezett (1,319 millió Ft) felett alakult. A település szezonális leterheltségét csak tovább fokozta a hétvégi fürdőzők rohama. Az 1970-es évek közepéig csak két strand volt Balatonfüreden. 1966-ban az Ide-