Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
IX. Rendszerváltások kora
átadta a hurkasütőt. A háztájiból származó értékesítést fejlesztették, de a Balaton-part közelsége miatt sokszor büntették a termelőket. A tsz eredményeit lerontotta az állattenyésztési ágazat. 1976-ban a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére tett kísérlet végződött kudarccal. A felsőbb szervek által erőltetett ágazat évekig nem volt nyereséges, hasonlóképpen a nagyüzemi sertéstenyésztés sem, és veszteséggel végződött a juhtenyésztés bevezetésére tett kísérlet is. A tsz gondjai az 1982. évi vezetőségválasztás kudarcában csúcsosodtak ki. Két jelölt között nem tudott választani a tagság, és végül a megoldást a Csopak Tája Szövetkezethez való csatlakozás jelentette. Az egyesítés szükségességét sokan vitatták a Jókain belül. Az 1983. január l-jével létrejött nemesvámosi székhelyű „Balatonfüred-Csopak Tája Mezőgazdasági Termelőszövetkezet" a balatonalmádi Öreg-hegytől a pécselyi szőlőhegyig terjedő szőlőültetvények gazdája lett. Területileg a következő településeket érintette: Alsóörs, Balatonfüred, Balatonszőlős, Csopak, Felsőörs, Hidegkút, Kövesgyúr, Lovas, Nemesvámos, Paloznak, Pécsely, Tótvázsony és Veszprémfajsz. Az egyesülést követően a tsz közös területe 13 071 ha lett, amelyből Balatonfüreden 2836 hektáron gazdálkodott. Az egyesült termelőszövetkezet elnökének Gubicza Ferencet, a Csopak Tája elnökét választották. Az egyesült tsz-be Balatonfüred 243 ha szőlőültetvényt vitt, amelyből 207 ha volt termő. Az egyesülés után 575 ha szőlőterületből 458 ha volt termő. Az új ültetvények telepítésénél a 150-180-240 cm-es sorközű ültetvényekről áttértek a 300 cm-esre, majd a 350 cm-esre. A fajtaösszetétel fokozatos változása folytatódott. Az 1961-65 között folytatott telepítések szinte kizárólag a borvidék jellemző szőlőfajtájából, az Olaszrizlingből történtek. Az 1960-as évek második felében eluralkodó szemléletváltás a fajtaválaszték bővítését, az Olaszrizling mellé korábban érő fajták meghonosítását tűzte ki célul. Az 1966-tól és 1968-től telepített korábban érő, illatos fajták - Rizlingszilváni, Tramini, Muskotály, Szürkebarát stb. - mellett szaporodott a Sauvignon, az Irsai, a Zöldszil váni és a Chardonnay területe is. 1979-ben a Csopak Tája Szövetkezet 17 ha Cserszegi fűszeres, 49 ha Nemes olaszrizling ültetvénnyel is rendelkezett. Az 1970-es évek végére, 1980-as évek elejére termőre forduló fajtákkal a szüreti munkacsúcs széthúzására és a feldolgozói kapacitások jobb kihasználására törekedtek. A fajtamegoszlás a jelentősebb fajták részletes adataival: Jókai Tsz (1982) Balatonfüred-Cso DakTája Tsz (1983) Fajta össz. termő (Vf össz. termő (ha) % (ha) % (ha) % (ha) % Olaszrizling 82,1 33,8 57,1 27,6 186,5 32,4 186,5 40,7 Semillon 50,4 20,7 50,4 24,3 50,4 8,8 50,4 11,0 Piros tramini 36,4 15,0 36,4 17,6 97,0 16,9 93,0 20,3 O. muskotály 30,0 12,3 30,0 14,5 30,0 5,2 30,0 6,6 Rizlingszilváni 20,2 8,3 20,2 9,8 20,2 3,5 20,2 4,4 Szürkebarát 9,5 3,9 76,0 13,2 23,0 5,0 Egyéb fajták 14,4 6,0 12,9 6,2 114,9 20,0 54,9 12,0 Összesen: 243,0 100,0 207,0 100,0 575,0 100,0 458,0 100,0 1984-ben alapította meg a Balatonfüred-Csopak Tája Mgtsz a Balatonvin Borrendet, amelynek elsődleges céljául a borvidék történelmi hagyományainak ápolását, az e
