Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

IX. Rendszerváltások kora

December 15-én újból jelentősebb elrejtett fegyverkészletet talált a rendőrség. A balatonarácsi téglagyár agyaggödrében Sz. M. téglagyári dolgozó egy darab golyószórót talált, amit a rendőrségnek beszolgáltatott.

60 A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1956. december 9-én kihirdette a rögtönbíráskodást (statáriumot), többek között lőfegyver, lőszer, robbanószer, illetve robbanóanyag engedély nélküli tartása miatt. A rendelet 1956. december 11-én 18 órától lépett életbe. A statáriális rendelkezések alapján sok embert kivégeztek az országban, - így pl. Veszprémből Csiszár Józsefet - vagy súlyos börtönbüntetésre ítélték az elkövetőket. A statáriumi rendelet ismeretében van annak jelentősége, hogy a helyi rendőrség december 25-én Bukovenszky László és Bukovenszky Miklós ügyében a következő jelentést küldte a Veszprém Megyei Rendőrség vizsgálati osztályának: „...Balatonfüreden a vasúti restiben botrányos magatartást tanúsítottak. Szidalmazták a kormányt, kiirtással fenyegették a helyi kommunistákat, s a bent lévő emberekbe is belekötöttek. A helyszínre érkező rendőröknek ellenszegültek... Ellenforradalmi tevékenységük minden kétséget kizárólag be van bizonyítva és ezen tevékenységüket még akkor sem hagyták abba, amikor már minden becsületes magyar ember megunta a harcot. Ez a két ember feltétlen megérdemli azt, hogy statáriális bíróság elé kerüljenek. Amennyiben ez nem így történne, úgy a balatonfüredi rendőrőrs tekintélyének teljes aláásásához vezetne és a balatonfüredi becsületes dolgozók legnagyobb felháborodását váltaná ki."

61 Az 1950-es évek rendőrségi gyakorlata szerint maga a rendőrség dugta el házkutatáskor a fegyvereket az őrizetbe veendő személyeknél, hogy ezáltal súlyosabb büntetést szabhassanak ki rájuk. Ezekben az években a bíróságok a rendőrségi provokációk alapján súlyos ítéleteket hoztak főleg kulákok és osztályidegen személyek esetében, nem vizsgálva a rendőrségi provokáció lehetőségét. A Bukovenszky testvérek esetében az történt, hogy a balatonfüredi rendőrség 1956. december 25-én hatósági tanú nélkül házkutatást tartott a lakásukon, amelyet a következő napon hatósági tanú jelenlétében megismételt, s az előző napon már átvizsgált helyen 2 db kézigránátot és 8 db géppisztoly töltényt „talált", ami alapján a Bukovenszky testvéreket statáriális eljárás elé akarta utalni. A Székesfehérvári Katonai Ügyészség 1957. január 18-án kelt indítványában, nem lévén közvetlen bizonyíték a lőszerrejtegetés bűntettére, nem indítványozott statáriális eljárást a Bukovenszky testvérek ellen, ennek megfelelően az ügyet átadta a Veszprém Megyei Ügyészségnek, így a lőszerrejtegetés ügyét már nem statáriális eljárásban tárgyalhatta 1957. február 21-én a Veszprém Megyei Bíróság dr. Marczi Pál elnökletével, és a vádlottakat a lőszerrejtegetés vádja alól felmentette. A megerősödő karhatalom január elején Gyurkó Lajos vezérőrnagy parancsára több „begyűjtő hadműveletet" szervezett a Balaton partján, amely a balatonfüredi forradalomban résztvevőket is érintette. Valencsák János vezérőrnagy vezetése alatt a volt börgöndi repülőtér tisztjei, budapesti, Somogy, Bács-Kiskun, Zala, Veszprém, Nógrád megyei ÁVH-s tisztek vettek benne részt, akik - mint Rétai József volt AVH-s tiszt írta - megtiszteltetésnek vették a feladatot. Az elfogottakat a balatonkenesei Honvéd Üdülőbe vitték vallatásra, hogy a kihallgatottakból újabb adatokat verjenek ki. A razziára kijelölt brigádok állományából civil ruhás AVH-s tisztek mentek a Balaton melléki falvakba, városokba, ahol titokban találkoztak az ekkor még félénk MSZMP-tagokkal, akik beárulták a forradalomban résztvevőket. Rétai szerint az elfogottakat az első elfogok csak kihallgatták és körülbelül egy hétig vallatták és okmányolták, majd átadták másoknak, akik újabb verések, kínzások után újból leíratták ve-