Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
IX. Rendszerváltások kora
A Veszprémi Helyőrségi Forradalmi Katonai Tanács is foglalkozott 1956. november l-jén a Balatonfüredi Hajógyár felfegyverzésével, a többi Veszprém megyei jelentősebb üzemmel együtt. A Helyőrségi Forradalmi Katonai Tanács úgy döntött, hogy a „Balatonfüredi Hajógyár biztosítását és fegyverrel való ellátását rendeli el népgazdasági szempontból". A fegyverek kiadására az intézkedés megtörtént - olvasható a Brusznyai-per tárgyalási jegyzőkönyvében. A következő nap is foglalkozott a Veszprémi Helyőrségi Forradalmi Katonai Tanács Balatonfüreddel, a jegyzőkönyv szerint: „Bejelentés érkezett a Balatonfüredi Községi Forradalmi Tanácstól, hogy a Balatonfüredi Uránbánya kellő őrizet nélkül van. A Katonai Tanács utasítja Hekli József hadnagyot (2900 Pf), hogy a szóban forgó uránium bánya őrzését szervezze meg." 45 November 4-én, Budapest újbóli szovjet megszállása napján Balatonfüredet még nem szállták meg a szovjet csapatok. Móri János, a községi nemzetőrség parancsnoka, Nagy Imre rádióbeszéde után a fegyverét a rendőrségnek leadta és a családjához a Balaton déli oldalára távozott. A nemzetőrség gyakorlatilag szétesett. Kisebb csoportjai tovább tevékenykedtek a rend fenntartása végett, várva a nyugati segítséget, bíztak mint annyiszor a „nyugatban". 46 A nemzetőrök egyben maradt része védte a rendet és igyekezett biztosítani a nyugalmat. Erről Balogh Sándor a következőket írta: „Már reggel hallottunk a rádión a szovjet támadásról, de az élet ment rendben tovább. A misén valaki odajött hozzám a Hajógyárból, hogy a forradalmi tanács sürgősen hivat. Motorbiciklin azonnal el is vitt. Az aszófői párttitkár házát körbevették a lakosok és rá akarták gyújtani a házat, az pedig bentről azzal fenyegetőzött, hogy pisztolyával azt lövi, akit lát. Valaki a Hajógyár Forradalmi Tanácsától kért segítséget és azok engem küldtek ki, hogy teremtsek békét. Én rávettem a község lakosságát, hogy menjenek haza, a párttitkárt pedig rávettem, hogy adja le a pisztolyát a helyi rendőrnek." 47 Ez a példa is azt bizonyítja, hogy a fegyvereket teljesen összeszedték a megszállók kiszolgálóitól a forradalom alatt, mert a kint lévő fegyverek megijedt emberek kezében tragédiákat okozhattak volna. A nap folyamán motorkerékpárokkal 12 géppisztolyos balatonfüredi nemzetőr körülfogta az aszófői rendőrtábort - előzőleg AVH-s diverziós kiképzőtábort - és ott bujkáló AVH-sokat kerestek, de nem találtak, majd Daruka Bertalan táborgondnokot arra kényszerítették, hogy a már üres tábort átkutathassák, de nem találtak ott senkit. Bukovenszky Miklós és László nevű testvére az előző napokban a hajógyári fegyverosztásnál kaptak fegyvert, Miklós egy puskát, László egy géppisztolyt. 60-70 nemzetőr társukkal együtt kimentek a Balatonarács felett levő Tamás-hegyre. „Ez a fegyveres csoport Balatonarácson és a Nosztori-völgyben november 4. után harci cselekményeket hajtott végre, Veszprémbe akartak menni a szovjetek ellen harcolni" - vallotta a rendőrségi tanúvallomásában Müller Ambrus, akit egy Szentpéteri nevű emberrel együtt a rendőrség később megbízott a nemzetőröknek kiosztott fegyverek összeszedésével. A balatonfürcdi nemzetőrök egy része - Kenyeres Pál tanú vallomása szerint - két napig járkált fegyveresen a Tamás-hegy környéki erdőben, majd szétszéledt. Kenyeres a Bányász Otthonban Németh Ferenc nevű tetőfedő mesterségú embernek adta le a fegyverét. 48 A balatonfüredi nemzetőrök tevékenységénél sokkal fontosabb volt a balatonfüredi egészségügyi intézmények munkája. Az ott dolgozó fiatal orvosok és nővérek érezték, hogy nekik a harcok alatt megsebesült magyar forradalmárok ápolása a legfontosabb feladatuk. Erről az Állami Szívkórház orvosa, dr. Szántó András a következőképpen számolt be:
