Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

IX. Rendszerváltások kora

még csak néhány hónapot kellett volna kihúzni a nagygazdáknak, hogy a földtulajdonukat megmentsék az „önkéntes" ingatlanfelajánlástól, a valóságban azonban nem ezen múlott, csupán a hatalom ekkor jutott el odáig, hogy elkezdje Balatonfüreden a tagosítást és nem sokkal utána a balatonfüredi kulákpert. 1951. október 8-án Vörös Dániel 24, október 17-én a Pálfi család 25, október 30án Vámos Géza 6, november 2-án Győrffy Józsefné 5,5, november 12-én Herczegh Imre 6, Somogyi Károly és társai 12, Paksi Imre 9,5, november 23-án és 28-án Cs. Darab József és ifj. Cs. Darab József 20, december l-jén Somogyi Gézáné 17,5, december 14-én Csecs Elemér 9, december 18-án Bocsor Géza 9,1953. január 3-án a Bereczky család 20, január 15-én egyetlen nap alatt a Bedegi család 49, B. Somogyi Kálmán családja 21, Somogyi Zoltánné 18, Cs. Darab József 7, Paksi Imre 3, január 16-án a Pálfi család 18, az Oblatt család 2, január 27-én Somogyi Károly és családja 4, január 29-én Varga Imréné és családja 6, Somogyi Gézáné 10,5, Horváth Zsigmond 28, február 4-én Róka Gábor 47, február 6-án a Katona család 16 kat. hold birtokáról kényszerült lemondani. Ezenkívül a tagosítás során, 1953. február 28-án többen újabb ingatlanokról mondtak le, összesen 14 kat. holdról.

20 Az ingatlanok a Szabadságpusztai AG, a községi tanács, a Jókai tszcs és a tangazdaság kezelésébe kerültek. A Balaton-parti nádasok sem maradtak ki az államosítási hullámból. Vagy „önkéntes" ingatlanfelajánlás, vagy közérdekű igénybevétel útján a tulajdonosokat megfosztották Balaton-parti nádasaiktól és azokat az állami gazdaság részére juttatták

21 A mezőgazdasági földterületek államosítása után a tagosítás nemcsak nagyüzemi táblák kialakítását, hanem a gazdarétegre mért ujabb csapást is jelentett. Balatonarácson nem volt tagosítás. Balatonfüreden 1953 februárjában megtörtént az utolsó ingatlanfelajánlás, amely után megkezdődhetett az 1953. évi téli tagosítás. 1953. február 7-én megalakult a tagosító bizottság egy bakonyszentlászlói és egy pécselyi lakos elnökletével. Február 7-12. között számba vették a Tangazdaság ingatlanait, amelyek összterülete 160 kat. hold volt. Ezután a műszaki szakértő kitűzte a Tangazdaság kialakítandó táblájának határvonalait. Megállapították, hogy a táblába esik a tangazdaság 28, a Csopaki Állami Gazdaság 24 és a Jókai Tsz 19 holdja. Mivel a Tangazdaság táblájának összterülete 158 hold volt, ezért 67 egyéni gazdának (44 „dolgozó" paraszt, 14 „kisember", 9 kulák) 87 kat. hold táblába eső földje helyett csereterületet adtak. Hasonlóképpen tagosítottak az állami gazdaság és a tsz tábláinak kialakítása során. Elkészítették a csereingatlanok jegyzékét, majd a „dolgozó parasztokat" és a „kisembereket" beidézték. Ok választhattak a csereterületek közül, ezzel szemben a kulákok csereingatlanait hivatalból jelölték ki. A tagosítás 58 dolgozó parasztot és 31 kulákot érintett. 1953. február 25-én a megyei tanács jóváhagyásával mindössze 18 nap alatt befejeződött a tagosítás Balatonfüreden.

22 A tagosítás befejezése utáni napokban megérkezett Sztálin halálának híre, amelytől a balatonfürediek is nagy változásokat vártak. Papp Kálmán 60. születésnapját ünnepelve a pincéjében, beszélgetésüket kihallgatták, feljelentették őket és az ÁVH börtönébe kerültek. Áz ellenük indított büntetőperben a balatonfüredi társadalom olyan jeles alakjait állították bíróság elé, mint Bereczky Gábor, Tolnay István gazdákat, Krassovány Márton volt fakereskedőt, Papp Kálmánt, az Ingatlankezelő Vállalat kirendeltségvezetőjét, volt FUTURA-bizományost, Soós Gyula ny. községi jegyzőt, Szita Kálmán volt vendéglőst és Szőllősi Károly ny. gimnáziumi tanárt.

23 A hatalom szempontjából mindenképpen alkalmasnak látszottak arra, hogy mint „osztályidegen" elemeket elítéljék. Egy dologban valamennyien egyetértettek, amikor az ügyész elé kerültek: egyikük sem akart visszamenni az ÁVH börtönébe. Bátran viselkedtek az államügyészségen,