Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

I. Balatonfüred környékének természeti képe

Domb- és hegyvidéki, pontusi-pannóniai faj, Nyugatra Morvaországig és AlsóAusztriáig, keletre Iránig hatol. A Magyar-középhegység csaknem minden tagjában megtalálható, Sopron környékén, a Duna vidéken, a Mecsekben ritka. A Duna-Tisza közéről már kipusztult. Sziklafüves lejtők, karsztbokorerdők, cserjések és száraz tölgyesek növénye. Eszmei értéke: 2000 Ft. KlSFÉSZKÜ HANGYABOGÁNCS (Jwineci mollis) Az alaktanilag változatos faj rendszertani értékelése időről időre változó. A fajról leválasztották és reliktumnak tartják a nagyfészkű hangyabogáncsot. A kisfészkú hangyabogáncs két alfaja ismeretes Magyarországon. A tőfaj mellett az 1952-ben leírt ssp. doíomiticus-t is meg kell különböztetnünk. A növény által kiválasztott cukorszerű anyag miatt a hangyák szívesen látogatják, innen ered a növény magyar neve, ugyanakkor megvédik a növényt a károsító egyéb rovaroktól. Latin nevét André Jurin (1751-1819) genfi orvosprofesszorról kapta. A növény 30-70 cm magas, tőlevelei szárnyasán szeldeltek, fonákuk fehér molyhú, a kevés szárlevél egyszerűbb, kisebb. Fészke a szárcsúcson magánosan áll, 2-4 cm átmérőjű. Fészekpikkelyei lándzsás-elliptikusak, felső felükben visszahajlók, érdesek, végük vöröslő. A belső fészekpikkelyek a külsőknél hosszabbak. Csöves virágai sötét lilásak. Kaszattermése kopasz, bordás vagy hosszában ráncos, 3-4 mm hosszú. A dolomitiais alfaj fészkei kisebbek (1,5-2,5 cm), virága halvány rózsaszínű vagy fehéres. Balatonfüred felett a tőfaj található. Síksági-magashegységi, pannóniai-balkáni faj, nyugat felé Ausztriáig terjed. Ukrajnában több közelrokon faj él. A Magyar-középhegységben gyakori, a Nyugat- és DélDunántúlon is megtalálható. Az alföldeken szórványos, a Tiszántúlról nincs adata. Sziklagyepek, füves lejtők, száraz gyepek és karsztbokorerdők növénye. Eszmei értéke: 5000 Ft. TARKA IMOLA (Centaurea triumfettii) Faji nevét (triumfettii) Giovanni Battista Trionfetti (1658-1708) római botanikus professzorról kapta. A növény közepes termetű, alsó levelei elliptikus lándzsásak, válluk keskenyedő, épek vagy 1-2 pár karéjúak. Felső levelei lándzsásak, keskeny lándzsásak, minden levele fehéren vagy szürkén molyhos. A középső és felső szárlevelek a száron lefutók. Fészke a szár csúcsán többnyire magános, ritkán 1-2 alsóbb szinten eredő fészekkel. A fészekpikkely rojtos függeléke lefutó, az alsó részhez harántvonallal illeszkedik, alapi része barna vagy fekete, pillái sötétbarnák, csak csúcsuk világos. A csöves virágokból álló fészek nagy, szélső virágai sugárzók (megnagyobbodottak), kék színűek. Síksági-magashegységi, dél-eurázsiai-mediterrán faj. Állományait az Ibériaifélszigettől Iránig követhetjük nyomon, észak felé Bajor-, Cseh- és Lengyelországig hatol. A középhegységben és a Dunántúlon nem ritka, az Alföldön csak a Tiszántúlon és a Nyírségben fordul elő. Sziklagyepek és füves lejtők, karsztbokorerdők, száraz tölgyesek növénye. Eszmei értéke: 5000 Ft. EZÜSTVIRÁG (Paronychia cephalotes) A nemzetség hazánkban egy fajjal képviselt. Ebben az esetben gyakori az, hogy a faji név és a nemzetségnév azonos. Helyesebb ilyenkor is faji jelzőt alkalmazni, így a növény neve keskenylevelű ezüstvirág. Kifejező nemzetségnév az ezüstaszott is, utalva a növény színe mellett annak száraz, meleg termőhelyére is. Ezüsthúrként is ismeretes még, a „húr" tag a szegfűfélék családjának több nemzetségnevében (vízicsillaghúr, csil-