Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

VIII. A polgárosodás eredményei (Lichtneckert András)

dor, Somogyi Gábor, Varga Gábor. A szövetkezetben a balatonfüredi nagygazdák és a bortermelésben érdekelt zsidóság összefogása a legtisztább formában valósult meg.. Közgyűléseit a tűzoltószertárban, a gazdakörben vagy a községházán tartotta. Vagyona 1931-ben 20 949 P, amelyből az üzletrészek 6200 P-t tettek ki. 1929 decemberében jelentősebb megmozdulásuk volt, amikor a járási szeszfőzdék bevonásával tiltakozó gyűlést tartottak az Országos Gyümölcsszeszforgalmi Rt. felállítása ellen.

91 1948 végén a szövetkezetnek 123 tagja volt. Az összes üzletrészek száma 618. 1-2 üzletrésze 72, 3-6 üzletrésze 48, 7-13 üzletrésze 19, 30 üzletrésze egy tagnak volt. A legtöbb üzletrésszel, 35-35-tel a nemesi és az úrbéres közbirtokosság rendelkezett. A szövetkezet utolsó elnöke Somogyi Károly volt. Az igazgatóság működését 1949. december 31-én a belkereskedelmi miniszter megszüntette.

92 1920 júniusában indult a Törköly és olajos magvakat feldolgozó és értékesítő rt., a balatonfüredi járásbeli „keresztény gazdaközönség vállalkozása". Az 500 koronás részvényekből ezer darabot szándékoztak kibocsátani, és júniusban a sajtóban megjelent hír szerint 200 ezer koronánál tartott a részvényjegyzés. A vállalkozás egyik kezdeményezője Bedegi Gábor volt.

93 Miután a Monarchia gazdasági téren is szétesett, a Balaton-felvidéken megnehezült a bor eladása. „A balatonvidéki borokat eddig főként az osztrákok vásárolták és az osztrák városokon keresztül ment egyéb külföldi piacokra. Ma a boreladásnak ez az útja be van dugulva, megnyitani igen nehéz, tehát más utat és módot kell keresni."

94 A borkereskedelem hanyatlása idején kezdetben ismét a borügynököket szidták. Az értékesítés gondjain az 1920-as években legfeljebb a természeti csapások könnyítettek. 1926-ban a szőlők 50 százalékos pusztulásáról adott hírt a sajtó, és nem sokkal utána már olvashatták a termelők a háború utáni első felszabadító hatású hírt: ismét el lehet adni a bort. A termelők a bor értékesítésére részvénytársasági formában is keresték a megoldást. A háború utolsó évében, 1918. április 7-én alapították a Balatonfüredi Borkereskedelmi Rf.-t.

93 A vállalat tárgya: „Tiszta minőségű boroknak vétele és eladása, bizományba vétele, adásvételük közvetítése, pincékben lévő borok kezeléseinek elvállalása, szőllőbeli melléktermékek értékesítése; szőllő- és borgazdasági gépek, eszközök és anyagok forgalomba hozatala; termésre és beraktározott borokra előlegek nyújtása, s végül egyéb, a bortermelés- és kereskedéssel kapcsolatos ügyletek és bankügyletek." A vállalatot a Balatonfüred és Vidéke Takarékpénztár alapította a kisgazdák bevonásával. Magába olvasztotta a régi balatonfüredi Oblatt Rudolf-féle borkereskedelmi céget. (A cégbírósági nyilvántartás szerint 1897 és 1912 között vegyeskereskedéssel, borkereskedelemmel foglalkozó cég.

96

) Az rt. 300 ezer korona alaptőkével indult. 600 db 500 koronás bemutatóra szóló részvényt bocsátott ki. Az 1922. szeptember 21 -i közgyűlésen a nevét Bortermelők Rt.-re változtatta.

97 Vezetősége ugyanabból a körből került ki, amelyből a takarékpénztáré. A borvásárlók és -eladók itt kaphattak felvilágosítást, és 1923-ig a közgyűléseit is a takarékpénztárban tartotta. 4000 hl befogadóképességű pincéje volt. Az első igazgatóság: Horváth Mihály, Bedegi Gábor, Cséplő Ernő, Hirschfeld Dezső, Lippnik Jenő, Róka Lajos, Zollner Ármin. Az igazgatóság későbbi tagjai: Pálfi Zsigmond, Molnár Antal, Herczegh Imre, Stern Miklós, Kovács Béla, Vámos Géza, Oblatt Rudolf né, Marton Mór, Bocsor Sándor, Dicenty Dezső, Oblatt Sándor. Az rt. működéséről 1923 elején bíztató hírek jelentek meg: több ezer hl bort hozott forgalomba; Budapesten borlerekatot létesít; külföldre szállít nagyobb tételekben.

98 Ugyanekkor vitatták is a célszerűségét, elsősorban amiatt, hogy maguk az rt. tagjai sem a vállalaton keresztül, hanem maguk értékesítették a boraikat, amikor jó ára lett. A