Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
VII. Életmód, hagyományos népi kultúra Füreden (S. Lackovits Emőke)
Füreden n vizsgált korszakban már a szokások gazdagsága megszűnt, csupán néhány vallásos szokás, valamint szokástöredékek, némely mágikus cselekmény az, amelyet még gyakoroltak. Tehát az életmód megváltozása, az életvitel átalakulása e szokáskincs elhalását is eredményezte. Olyan szokásegyüttesek éltek itt a múlt szazadban, amelyeket a néprajztudós Jankó János, majd századunk elején Sebestyén Gyula még többé-kevésbé megtalált, bár már akkor is pusztulóban. Az egyházi esztendő, a liturgikus év ünnepeit az advent nvitja meg, amely a karácsonyt megelőző négyhetes böjt időszaka. A római katolikusok ilyenkor hajnalonta rorátéra mentek. Amíg nem volt templomuk, addig a fürdőtelepi kápolnába, ezt megelőzően pedig Paloznakra jártak át. Az 1920-as években Arácsra is szoktak menni. A háborút megelőző esztendőkben gyakorolták még az egvik legfiatalabb szokást, a szálláskeresést. Egy asszonyokból álló csoport vitte karácsony vigíliáját megelőzően kilenc este mindig más családhoz a Szent Család megszentelt képét. A szokás itt gyakorolt formája minden bizonnyal megegyezett a magvar nyelvterületen másutt is élő változattal. Túl nagy eltérések a szokásokban nem voltak, mivel többnyire ponyvanyomtatványok révén, lelkipásztori ösztönzésre terjedt a gyakorlata, s folklorizációjához rövid idő állott rendelkezésre (kb. 150 esztendő). 14 " 1 Sajnos, a teljes szokásra nem emlékeznek, aminthogy kihullott az emlékezetből az adventi időszak egyéb jeles alkalma, mint Borbála vagy Luca napja. December 6-án, Miklós napján viszont szokásban volt némely családoknál, hogy maszkot öltöttek a nagyobb lányok vagy legények, „tárnának öltöztek", vagyis Mikulásnak és ördögnek. így mentek el olyan házakhoz, ahol kisgyermekek voltak, és adtak nekik nemi ajándékot. A szokás a térségben szórványosan fordult elő és német eredetre vall. Legtöbb szokás karácsonyhoz kötődően őrződött meg. Krisztus földi születésének emléknapja magába olvasztotta a téli napforduló pogány hagyományait, amelyek különböző korú és célú szokáscselekmények voltak, a vegetációt, az ember egészségét, boldogulását, valamint a gonosz távol tartását szolgálták, a szent a profánnal keveredett bennük. A karácsonyi vigília központi cselekménye Füreden a karácsonyfa állítása volt. Karácsonyfát többnyire az erdőről vittek haza, az esetek többségében az értéktelenebb fának tartott borókafenyőt, amit fából készült talpba vagy vasállványba állítottak, de használtak e célra papírral letakart marharépát is, amelyből a fa nedvességhez jutott és tovább megmaradt frissen. Feketefenyőt is szoktak alkalmazni karácsonyfának, mert azt sem tartották értékesnek. A karácsonyfára a díszeket többnyire házilag, otthon készítették. Egész esztendőn át összegyűjtött sztaniolpapírba diót csomagoltak, selyempapírba pedig kockacukrot. Előfordult, hogy cukrot pirítottak, amit azután fehér selyempapírba csomagoltak. Kekszet, almát, bearanyozott diót is szoktak rá tenni, de voltak családok, ahol szaloncukor került ágaira. Ezt vagy üzletben vásárolták, vagy cukrásztól szerezték be. Utóbbi esetben házilag csomagolták be selyempapírba. Aki tehette, angyalhajat is rakott a fa ágaira. A legszegényebbeknek viszont még fára sem tellett. A karácsonyfát karácsony vigíliája estére díszítették fel és vízkeresztig megtartották. A fa díszítését a gyermekek végezték, de akadtak olyan családok - elsősorban azok, akiknél még kicsi gyermekek voltak -, ahol valaki a családtagok vagy szomszédok közül lepedőbe burkolózott és csengőt rázva érkezett meg az ajándékokkal. Ilyen helyeken a fenyőfa feldíszítésének idejére a gyermekeket elküldték otthonról. A karácsonyfán gyertya égett, és az ajándékok alatta voltak. Ezek az anyagi lehetőségektől függtek. Több helyen vásári játékokból (falovacska, istálló, társasjáték, baba) állt az ajándék, másutt csak néhány almából, módos családokban kerékpár, karóra és egyéb drága dolgok alkották.
