Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

VII. Életmód, hagyományos népi kultúra Füreden (S. Lackovits Emőke)

mi helyfoglalás rendjében is. Ezt a rendet itt is a presbitérium határozta meg, s ez a rend öröklődött, csupán a legutóbbi évtizedekben bomlott fel. Ezen belül mint általános rendező elv érvényesült az életkori és a nemenkénti elkülönülés is. Ugyanakkor bizonyos alkalmak ugyancsak meghatározott és állandó helyet különítettek el, ilyen volt a keresztelő a kereszteltetőkkel. Ez az ülésrend meghatározta a templomba való be- és a templomból való kivonulás, valamint az úrvacsora vételének rendjét is. Az emlékezettel elérhető időben az istentisztelet előtti közös éneklés szokása Füreden nem volt gyakorlat. Ki ahogyan érkezett, bement es leült a helyére, csendben várva a lelkipás/tor megérkezését. Az iskolás gyermekek a templomban hallottakat felírták, elsősorban is az igehirdetés alapigéjét, a textust, amit otthon újra elolvastak. A felírtakat a lelkész aláírásával hitelesítette. A templomban hallottakról az iskolások hétfőn mindig beszámoltak tanítójuknak, igazolva, hogy figyeltek. A vasárnap délelőtti istentiszteletet félórás gyermek-istentisztelet előzte meg, amelyen a gyermekek döntő többsége részt vett, majd innen ment a templomba. A gyermek-istentiszteletet a tanítónő tartotta, ami inkább vasárnapi iskola volt. Vasárnap du. 3 órakor került sor ismételten istentiszteletre, amelyre többnyire a nők és a gyermekek mentek el. Férfiakat itt alig-alig lehetett látni. Legünnepélyesebb alkalom az úrvacsorás istentisztelet volt. Úrvacsorával a közösség felnőtt, konfirmált tagjai élhettek. Az adott esztendőben áldozócsütörtökön frissen konfirmálkoztak első alkalommal pünkösdkor vettek úrvacsorát. Az úrvacsorai alkalmakra a gyülekezet tagjai bűnbánattal készültek a bűnbánati héten. Ez tulajdonképpen vasárnap előtti három nap: csütörtök, péntek, szombat volt, míg korábban valóban egy teljes hétig tartott. Délután, majd a kora esti órákban mentek templomba, ahol a lelkész igehirdetését meghallgatták, imádkoztak, énekeltek, többnyire a 205. bűnbánó éneket (Ne szállj perbe énvelem...). Az úrvacsora jegyei adakozásból származtak. A bor többnyire kikerült az egyházi pincéből, hisz a füredi református egyház tekintélyes szőlőbirtok tulajdonosa volt. Általában pedig egy-egy presbiter gondoskodott az úrvacsorai jegyekről. Urvacsoraosztás előtt néhány héttel bejelentette, hogy felajánlja a szent jegyeket. Ezt bárki megtette a gyülekezetből is, ha valamilyen indítéka volt rá. A kenyeret többen erre az alkalomra péknél süttették, hogy minél hibátlanabb legyen, de voltak, akik otthon maguk megsütötték, amelyet a lelkész csíkokra vágva helyezett el a kenyértartó tányérra, majd innen kis részletekben tette a kenyérosztó tányérra, ahonnan a híveknek kiosztotta, egy-egy darabkát letörve belőle. A bort közös kehelyből kapták. A dékán feladata volt a bortartó kannából a kehely utántöltése, valamint a kehely körbetörlése. Füreden álló úrvacsora vétel volt, azaz a kenyér kiosztása után vitte körbe a két kelyhet a lelkipásztor. Az úrvacsora vétele szigorúan nemek és ülésrend szerinti volt: először vették a férfiak, utána a nők, az ülésrendnek megfelelően, padok szerint. Ebbe a rendbe tagolódtak be a presbiterek is, akik nem külön vették az úrvacsorát, a gyülekezet előtt. A padsorok szerinti rend alapján: férfiaknál a hivatalnokok, nagygazdák, iparosok, gazdák (köxépbirtokosok, kisbirtokosok), szegények. Nőknél: papné, tanítóné(nő), nagygazdánék, gazdánék, menyecskék (fiatal házasok), nagylányok, konfirmált iskolások, végül a kántortanító. Az ülésrendet megtartva az életkori sorrendre is figyeltek. Az idősebbek mindig a fiatalabbak elé kerültek. Az úrvacsora vétele alatt a gyülekezet végig orgonas/ó kíséretével énekelt. Amíg a kántor vette az úrvacsorát, addig orgona nélkül folyt az éneklés. Úrvacsora végeztével az úrasztalán a szent jegyek maradékát a dékán ismét le-