Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

VII. Életmód, hagyományos népi kultúra Füreden (S. Lackovits Emőke)

Egy kissé távolabb már szépen nótáznak sir a hegedűje a cigányprímásnak Barcza Jani játszik híres bandájával 0 már birokra kel a vásár zajával Daloló parasztok ha összeverődnek a tivomyázásba jól bele merülnek Ilyenkor nem számít egy rossz tinó ára egy évben négyszer van Fürednek vására Fogják meg! Fogják meg! Többen üvöltenek valamelyik részén az embertömegnek Zsebmetsző! Zsebmetsző! Sok torok ordítja józan is részeg is zsebét tapogatja A sátrak mélyéről néhányan kiválnak és úgy céltalanul ide-oda futnak Két csendőr érkezik rendet teremteni és úgy tessék-lássék formán intézkedni Hasztalan nyomozás a zsebmetsző sehol (vagy a nagy pánikban nyugodtan markecol) Jónéhányan vannak kiket kizsebeltek akik zsebük helyett pohárra figyeltek A pánik elcsitul a tömeg megnyugszik aki nem károsult tovább eszik iszik Napnyugta tájékán sietve pakolnak a távolabb lakók már haza indulnak Zörögnek a kocsik a vásártér ürül hajcsárok dülöngnek az állatok körül Már a kirakodó-vásár is csomagol szedi sátorfáját és kocsira pakol Vásár volt sokaknak, kik vettek eladtak azoknak csak élmény akik bámészkodtak A hullámzó tömeg apraja és nagyja A füredi vásárt maga mögött hagyja A szervezett árucsere-alkalmak mellett Füreden is létezett a vándorkereskedelem és a házaló kereskedelem. Ez a termékcsere kis körzetben történt, de változatos termel vényekkel, jelentős szerepet játszott a kistáji munkamegosztásban. Figyelemre méltó volt a felvásárló kereskedelem, ennek keretén belül adták el a legfontosabb terméket, a bort. Az igazi bevételt a bor hozta a gazdaságokba, amely komoly tőkét jelentett. Nagyobb bevásárlás, jelentősebb beruházás a bor árából történhetett. Egyes borosgazdák helyi vagy környékbeli kocsmárosokkal álltak állandó kapcsolatban, mások pedig a helybeli borkereskedőkön (Oblatt Sándor és Döme nevezetű) keresztül, az ő közreműködésükkel értékesítették a bort. A Bakony és a Balaton déli oldalának falvaiból, továbbá Fejér megyéből is érkeztek vásárlók, sőt Stájerországból kocsmárosok és borkereskedők egyaránt. Különösen az I. világháború előtt volt intenzív ez a kapcsolat.

59 Azok a borosgazdák, akiknek nem volt állandó vevőjük, a cenzárok tevékenységét vették igénybe. Ezek a cenzárok (alkuszok) csak közvetítették az üzletkötést, maguk nem vásároltak. Kialkudott díj ellenében vállalták el a megbízásokat, azaz „százalékot kaptak, ha létrejött az üzlet" - mondják. A cenzárpénzt mindkét féltől felvették. A borosgazdák már előre szóltak nekik, ha szolgálataikra igényt tartottak, de ők maguk is érdeklődtek eladó bor után, hisz érdekük volt minél több üzlet létrejötte. Szívesen szolgáltak tanáccsal is.

60 Csak cenzárságból élt Hekli József. Eredeti mestersége borbély volt Beleznay Antalnak, de cenzárkodott is. Niederecker Ferenc pedig vendéglős volt, ugyanakkor cenzárkodással is foglalkozott. Minden esztendőben megrendezték Füreden a borhetet, amikor a gazdák bemutathatták boraikat. A jelentősebb szőlőbirtokosok saját sátorban árultak, a kisebb gazdák közösen egy sátorban. Ezeket a sátrakat egységesen zöld nádból készítették el, bennük álltak a csapra vert hordók. Két-két boros sátort követett egy-egy pecsenyés sátor, ahol a helyi hentesmesterek maguk sütötték a pecsenyét, feleségeik pedig a pogácsát. Sokan felkeresték ezeket a sátrakat, gyakran megfordultak itt előkelő vendégek is.