Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
VII. Életmód, hagyományos népi kultúra Füreden (S. Lackovits Emőke)
de rétet, kertet, legelőt, erdőt is számba vettek itt kavicsbányával együtt. Meghatározó nagyságú volt Malom-völgyben az erdő és a rét, de előfordult a kert és a szántó is. Bocsárban legnagyobb kiterjedésű a szőlőbirtok volt, ezt követte a szántó, jelentős erdőterülettel, kevés legelővel. Lakon szőlő, kert, legelő és rét egyaránt volt, de művelését a szántó határozta meg. György-hegyen a sok szőlő és jelentős szántóterület mellett a legelő volt meghatározó, míg a rét, az erdő és a kert nagysága jelentéktelennek mondható. Szakát a szőlő uralta, de szántó, legelő, rét, erdő, kert egyaránt volt itt, valamint kőbánya. Körtvélyesen elenyésző legelő, rét, erdő mellett legnagyobb kiterjedésű a szántó volt. Vargaszállás határrészén azonos arányban osztozott a szántó, legelő és erdő, míg Nagy-mezőn a szántó, erdő, rét, legelő közül egyik művelési ág sem uralt kimagaslóan nagy területet. Itt is nyitottak egy kőbányát. A Fürdőtelep területének java részét a szőlő és a kert foglalta el, elenyésző nagyságú szántóval, réttel, erdővel és legelővel, némi nádassal. Itt volt az agyagverem is. A telep egy része Arácshoz tartozott. Baricskán szőlőbirtok volt a legtöbb, vele nagyságrendileg közel azonos szántóval. Mellettük rétet, kertet, legelőt, erdőt ugyancsak birtokoltak itt, sőt elenyésző nagyságban, de több darabban nádasa is volt. Fenéken a nádas és a rét volt uralkodó, kevés kerttel, legelővel. Itt állt a szeszfőzde. Laposteleken legnagyobb kiterjedésű volt a szántó és a szőlő, de nem hiányzott a rét, kert, legelő sem. Vörösföldeken a szántó volt területileg a legnagyobb, mellette azonos arányban műveltek szőlőt, s folytattak rét- és legelőgazdálkodást. Vörösföldek alján nagy kiterjedésben, de azonos arányban birtokoltak szántót, rétet, nádast. Itt is, az előző határrészben is kevés volt a kert. Nagyfenyő alját aránytalanságok nélkül foglalta el a rét, nádas, szántó és a kert, míg Nagy fenyőt döntő mértékben a szántó, lényegesen kisebb kiterjedésű réttel. Berekszélen az uralkodó szántóterületek mellett sok volt a rét, kevés viszont a szőlő, a kert és a legelő. Dobogó-hídon rétből volt legtöbb, bár legelőt, szántót, szőlőt, kertet, erdőt is birtokoltak itt. Berek-réten meghatározóan nagy kiterjedésű rétek voltak, kisebb nagyságban pedig legelő, erdő, szántó és kert. Felső-erdő uralkodó művelési ága az erdő volt, elenyésző nagyságű szántóval, említésre méltó legelővel és réttel." Tehát valamennyi határrészt vegyes művelés jellemzett. A kertek ugyan nem kizárólagosan, de döntő többségben a beltelkeken álló lakóházakhoz és gazdasági épületekhez tartoztak, valamennyi azonban a többi határrészen is előfordult belőlük. Ezek a káposztáskertek funkcióit töltötték be. Figyelemre méltó a szőlők elhelyezkedése: nem volt számottevő az Eb-hegyen, a Meleg-hegyen, Kék-hegven, Szőlőfőn, Tamás-hegyen, Fűzberekben, Kövesen, Belső-mezőn, Lakon, Berekszélen, Dobogó-hídon, de előfordult. Nagyobb volt aránya Farkókőn és Vörösföldeken. Nagy kiterjedésű és meghatározó volt Oreg-hegyen, Petkén, Vörösmálon, Bocsáron, György-hegyen, Szakán, Baricskán, Laposteleken és Fürdőtelepen. A szántó ugyanott fordult elő döntő többségben, ahol a szőlő, javarészben uralkodó művelési ágként, kisebb részben pedig kiterjedését tekintve a szőlőt követte (Petke, Bocsár, György-hegy, Baricska, Lapostelek). Elenyésző azon határrészek száma, ahol a szántó mellett nem volt megtalálható a szőlő (Malom-völgy, Körtvélyes, Vargaszállás, Nagy-mező, Vörösföldek alja, Nagyfenyő alja, Berek-rét, Felső-erdő). Mindezek alátámasztják Jankó János azon megállapítását, hogy a Balaton északi partján a szántó a szőlő rovására terjeszkedett 12 , s ez mindenképpen összefügg a filoxéravésszel. Ezt igazolják Lichtneckert András kutatásai is. Recens adatok szerint is a filoxéravészig több helyen és magasabban feküdtek a szőlőbirtokok, ugyanis ezek a fajták a kevésbé jó talajon is megteremtek. Helyüket szántók foglalták el, a pincék viszont megmaradtak pl. Oreg-hegyen. Mára Baricska, Vörösmái, Lapostelek, Sóskút és Vörösföldek alja lett „a szőlőtermő helyek lelke". Egy
