Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
VI.
A jobbágyok és zsellérek legelő- és erdőilletősége összesen 338 holdat tett ki (a káptalani rész 137, az apátsági rész 102, az Esterházy rész 42, az Oroszy família része 56 hold). Három nemes külön tagban vehette ki az erdő- és legelőilletőségét: Somogyi Károlyné 35,26, Somogyi Imréné 20,60, Somogyi Zsigmond 57,46 holdat. A káptalan birtokán az irtásföldek 2 /3 része az uraságé lett, l /3 része a jobbágyoké. A nádasok l /s része visszajárt az uraságnak, 2 /3 része a jobbágyoké maradt. Ugyanígy a tihanyi apátság birtokán is. Az Esterházy és az Oroszy birtokon a nádasok !4 része visszajárt az uraságnak. A 2. táblázat az urasági, korábban allodiális birtok, a nemesi birtok és a jobbágytelki állományba tartozó birtokot mutatja. A táblázat adatai alapján megállapítható, hogy a nemesi birtoknak, de a jobbágyi birtoknak is tekintélyes részét szőlővel ültették be. Az arácsi arányosítás végett a gr. Esterházyak 1857. április 18-án nyújtották be a keresetlevelet a zalaegerszegi cs. és kir. úrbéri törvényszékre. Az arányosítás, továbbá a legelő és erdő elkülönözése és a tagosítás ügyében az egyezséget 1869. április 7-én az alispáni bíróság előtt kötötte meg gr. Esterházy Miklós, Pál, Móric mint gr. Esterházy Mikós örökösei, az arácsi nemesek, a tihanyi apátság és Hegedűs Imre mint a Kisfaludi Kassich család birtokutóda. 28 1. Az egyezségben aránykulcsul elfogadták az 1813-ban indított arányosítási perben hozott 1822. november 29-i ítéletet és a beltelkekről 1817-ben készített kimutatást. Ez azt jelentette, hogy Arácson a belső telkek alapján történt az arányosítás. Az 1817. évi kimutatás szerint Arács beltelkei közül a devecseri uraság jobbágyainak birtokában volt 30 beltelek (35 tulajdonos), a nemesek birtokában 29 beltelek (65 tulajdonos). A jobbágyi és nemesi beltelkek területi aránya (9872 : 5969 négyszögöl) jelentette az aránykulcsot. Az arácsi határ 1709 osztályozott holdból állt, amelyből az arányosítás eredményeként 431 hold a volt úrbéresek, 436 hold a volt földesúr, 516 hold a nemesek tulajdonába került, a szőlőhegy pedig 273 holdat foglalt el. 2. A birtokok elhelyezkedését illetően abban állapodtak meg, hogy a nemesség „járt birtokát" a csopaki határszéltől kezdve, a grófi család birtokát a savanyúvízi birtokával összefüggésben, a Savanyúvízre vezető országútig terjedőleg a téglavetője körül, a tihanyi apátságnak, továbbá a balatonfüredi nemességnek a birtokát a füredi határ mentén, a savanyúvízi űton alul adják ki. A szőlővel beültetett területek beszámítás mellett a birtokosaik kezén maradtak. A nemesi és a jobbágyi birtokok között a Séd lett a választóvonal. A nemesek legelő- és erdőjárandóságát, 315 osztályozott holdat a fajszi határtól kezdve a csopaki határ mentében a falu melletti szőlőhegy gyepűjéig, a grófi család és jobbágyainak járandóságát (587 hold) pedig a hidegkűti és fajszi határoktól kezdve a balatonfüredi határ mentén adták ki egészen a Tamás-hegyi szőlők gyepűjéig, kiegészítve a nemesek által kihagyott Péter-hegyi résszel. 3. A járandóságokon található fák becsű nélkül a tulajdonosoké lettek. 4. Beszámítás mellett kiadtak kőfejtőnek 6, murvagödörnek 2, agyagvételnek 1, itatóhelynek a koloskai réteken lévő kút körül 2 holdat, községi iskolai vagyonképpen 8,84 holdat, valamint a református lelkész, iskolatanító és a felállítandó római katolikus tanító 2 egész telekhez való legelőjárandóságát. 5. A reformátusok és a római katolikusok által a népesség arányában használt temető nagyobbításához 1 holdat, faiskolához fél holdat, a zsidó temető nagyobbításához 400 négyszögölet adtak. A falutól a Balatonig csapást hasítottak ki, amely lehetőség szerint megközelítette az Alom-kutat, amely körül 14 holdat meghagytak.
