Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
VI.
2. Az arányosítástól a dézsmaváltságig Balatonfüred és Arács lakossága számára 1848-49 legfontosabb következménye a nemesség szempontjából a rendi kiváltságok elvesztése, a volt földesurak és jobbágyok szempontjából pedig a jobbágyrendszer megszűnése volt. Mivel 1848-49-ben csak korlátozott idő állt rendelkezésre a cselekvéshez, az 1850-es évekre maradt a jobbágyrendszer felszámolásának gyakorlati megvalósítása. Balatonfüreden a határ nagy része még mindig osztatlan tulajdonban volt, mert az 1812. évi savanyúvízi egyezséget, amelyben a földesurak megállapodtak az arányosításról, nem sikerült végrehajtani. Emiatt az 1850-es években az osztatlan tulajdon megszüntetésének első lépése nem lehetett más, mint az aránykulcs kérdésében való megegyezés. 1856. augusztus 18-án Balatonfüreden Zala megye cs. és kir. űrbéri törvényszéke előtt a volt földesurak és az összes nemes és agilis birtokos egyezkedés útján az alábbiakban állapodtak meg: a) a közös legelő és erdő felosztására nézve az összes belső és külső birtok, jelesen belső telek, szántóföldek, rétek és a határbeli szőlők szolgáljanak aránykulcsul; b) az ún. kisebb királyi haszonvételeket jövendőre nézve is azok fogják élvezni, kiket azoknak használata jogszerűleg megillet; c) az aránykulcsul felvett szőlők az illető földesuraknak, illetőleg nemes birtokosoknak illetőségükhöz lesznek számítandók; d) a halászati jognak évi haszonvételei a fent említett kulcs szerint lesznek az illető földesurak, nemes és agilis birtokosok között felosztandók, ugyanezen aránykulcs fog szolgálni a Balaton apadásra vonatkozólag is, azért is a vízzel borított terület ott, hol a nádas végződik, a térképen is mérnökileg ki fog jelöltetni; a Balaton vizén hidegfürdőket felállíthatni minden közbirtokosnak jogában fog állani; e) azon esetre, ha a korcsmák száma a cs. kir. megyehatóság által bármily oknál fogva egyesek jogainak megszorításával bizonyos meghatározott számra szállíttatnék, a fennmaradó községbeli közös korcsmák évi haszonvételei megállapított aránykulcs szerint lesznek az illetők között felosztandók; f) kőfejtő, murvagödör és agyaglyuk a szükséghez képest fog kimetszés előtt a mérnök által közös használatra kijelöltetni, valamint egy közös fürdői terület is a közbirtokosok részére. 20 Az egyezség szerint tehát a belső telkeket nem fogadták el az aránykulcs alapjául, hanem a belső és külső birtokokat együttesen kellett figyelembe venni az aránykulcs megállapításánál. Ennek következtében az egész füredi határt fel kellett méretni földmérővel, a felmért birtokokat, parcellákat osztályozott holdakra átszámítani, azután az osztatlan tulajdonban lévő erdőket, legelőket, Balaton vizét a földesurak és a nemes és agilis közbirtokosság között felosztani. Miután a földesurak birtokrészét kiszámították, következhetett mindenegyes földesúrnak a saját jobbágyaival és zselléreivel való osztozása, a földesúri birtokrészekből a jobbágyok és zsellérek erdejének, legelőjének a kihasítása. Az egész eljárás a tagosítással zárult, amelybe a nemes és agilis birtokosokat is bevonták. A volt földesurak az úrbéri törvényszékhez folyamodtak, és 1857. március 28-án Balatonfüreden a földesurak, a nemes és agilis birtokosok, a telkes jobbágyok és zsellérek képviselői tagosító, elkülönözési és úrbéri egyezséget kötöttek. Az eljárás az 1853. március 2-án kelt császári nyílt parancs és az 1856. február 2-án kelt úrbéri ügyrendtartás alapján folyt. 1. Megállapították, hogy a veszprémi káptalannak az 1780. évi urbárium szerint volt 9 r y» telke és 33 házas zsellérje, s lett 45 házas zsellérje; a tihanyi apátságnak volt 10
