Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

V. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Lichtneckert András)

A megválasztott tisztségviselőket felesküdtették, meghiteztették. A hegybíró esküje: „Én N. N. esküszöm az élő mindenható Istenre, a' ki Atya, Fiu és Sz. Lélek, hogy hegy bírói hivatalra az hegységtől választatván, híven, igazán, serényen eljárok, az articulusok tenora szerént az kártevőket megbüntettetem, több esküdt társaimmal panasz tévő embereknek beszédit meghallgatom, és az mennyire lehet, igazságot szolgáltatok személy válogatás nélkül, annak idejébe a szükség ugv hozná magával, gyűlést hirdetek és az kártévő marhákat a' midőn behajtatnak, gondját viseltetem, egy szóval azt cselekszem, a' mit ezen hegynek oltalmazására illendőnek esmérek lenni. Isten engem ugy segéllen."

219 A szőlőhegy vagy hegység elöljárósága gyakorolhatta a statűtumalkotás jogát, de legtöbbször a hegytörvények valamelyik artikulusát megismételve jegyezték be határozatként a jegyzőkönyvbe. 1803-ban a benei kapu megcsináltatásáról, 1816-ban a kapukon való bejárásról és a Tamás-hegyi vízárok megújításáról rendelkeztek. 1834-ben felosztották az Albeli-dűlőben a gyepüket. 1846-ban a hegyen való hús- és bormérést tiltották, 1856-ban a szüret kezdetéről határoztak. 1860-ban pedig arról, hogy beszüntetik a gyümölcsszedést az uraság részére. A hegybírót a földesűr jelölésével, egyetértésével kellett megválasztani. Az urasági tiszteknek a tisztújításokon való jelenlétét rendszerint nem jegyezték be a jegyzőkönyvbe, de 1812-ben utaltak arra, hogy a földesúr akaratának figyelembe vételével tortént a bíróválasztás: „Eő Exellentiája Esterházi rés/érűl közönséges akaratból választatott hegy bírónak Juhász János".~

20 Fizetségüket a hegytörvénvek szabályozták, de Arácson 1840. március 25-én elrendelték, hogy a bordézsma idején a hegyelöljáróság számára a szőlősgazdáktól fejenként beszedett egy pint bor harmada a hegybíróé legyen. A hegység jegyzőjének a fizetését az 1802. évi tisztújításkor szabályozták, amikor elrendelték, hogy minden hold szőlő után egy pint bort kapjon, amelv bérért a hegység jegyzőkönyve szerint tartozott szolgálni. A hegyesküdtek száma a hegvtörvények szerint 12 volt, de a hegység jegyzőkönyvében változó számú - 1798 és 1848 között 6-14 - esküdttel lehet találkozni. 1798ban kilenc régi esküdt mellé négy új esküdtet választottak, így összesen 13-an voltak. Kezdetben vidékiek is voltak közöttük, pl. 1798 és 1805 között nemes Gombás István, nemes Gombás Mózes, nemes Dénis István és Ulmer János, de 1809-től már nem fordulnak elő a testületben, ugyanakkor az arácsi három rend - nemesek, agilisek, jobbágyok - mindegyike képviseltette magát az esküdtek között. Az 1798. április 30-i közgyűlésen négy hegymestert választottak és megszüntetve a nemesek kiváltságát, meghatározták a hegymestereknek járó fizetséget: „Közönséges megedgyezésből elvégeztetett, hogy mivel a nemes fundusok birtokosi ekkoráig a' hegymestereknek semmit sem fizettek, holott szolgalatjukkal éltek, annak okáért ezutánra minden esztendőben akár nemes, akár nemtelen birtokos legyen valaki, ezen arátsi határban lévő egy-egy hold szőlőtől egy pint bort szüretkor tartozásképpen köteles lesz adni, szabadságában hagyatván kinek-kinek ha azon kívül diseretussabban fog lenni a hegymesterek eránt, a kik is akár szőlőben, akár fában, gyümölcsben, épületekben s más egyebekben a szőllők körül történhető mindenféle kárról felelni tartoznak." 1798-ban négy hegymestert állítottak, két arácsi nemest, egy arácsi adózót és egy vámosi gazdát. A hivatalt nem vállaló szőlősgazdáknak hegymesteri váltságot, legtöbbször 2 forintot kellett fizetni, de mást is elfogadtak váltságnak, pl. 1804-ben „Ulmer János ur a' hegység számára tsináltatott edgy közönséges ládát, mellyel magát a' hegymesteri hivataltól megmentette s váltotta."