Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
I. Balatonfüred környékének természeti képe
déket is. Utóbbi ásványkőzettani vizsgálata fontos adatokat szolgáltat a barlang kialakulásának egyik érdekes szakaszáról. Az oldásos eredetű barlangok keletkezése szorosan kapcsolódik a mindenkori karsztvízszinthez, ezért a Balatonfüred környéki többi, magasabban nyíló üreg kutatása - összevetve a forrásmészkő kiválások és a fentebb leírt tereplépcsők genetikai elemzésével - közelebb visz a terület emelkedési szakaszainak kimutatásához és ezzel együtt a negyedidőszaki fejlődéstörténet megismeréséhez. A felszíni karsztformák közül említésre méltó a Tamás-hegy tetőrészén kifejlődött karrosodott térszín, bár jelenleg a talajtakaró és a növényzet miatt elég rosszul látszik. Egyedül a turistaút mentén - az állandó taposás következtében - bontakozik ki jobban a megdőlt rétegfejek repedések mentén oldott felülete. E mikroformák mellett mindössze néhány töbörszerű lefolyástalan mélyedést ismerünk a fennsíkokon. Sokkal jellemzőbbek a környezetükből kiemelkedő - Cholnoky által kőbőrének, újabban monadnoknak nevezett - „pozitív" formák. Ezek kialakulásában a karsztosodáson kívül más tényezők is szerepet játszottak, például kőzetminőség-különbségre vezethető viszsza a Kéki-medencében előforduló kúpok és keskeny gerincek (László-hegy, Csonka-tanya környéke) kipreparálódása: a puhább márgában közbetelepülő mészkőlencsék ellenállóbbak a lepusztulással szemben. A környezetük fölé néhány méterre vagy néhányszor tíz méterre magasodó kőbörcök, kődombok azonban mészkövön és dolomiton is előfordulnak, ilyen a Felső-erdő északi része, ahol Megyehegyi Dolomit, Felsőörsi Mészkő és Iszkahegyi Mészkő adja az alapkőzetet. Itt a 354,6 m-es magassági pontnál egy érdekes morfológiai képződményt figyeltünk meg: közel észak-déli irányban 3-5 m magas, sáncszerű szálkőzetkibúvás húzódik mintegy 50 m hosszan. Meredek oldalú, teteje lapos, ezért keresztmetszete trapézhoz hasonló, de a két végén háromszöggé keskenyedik. A vastagpados mészkő erősen tűzköves, sőt néhol megfordul az arány: tűzkő zárja körbe a kisméretű mészkőgumókat. A sánc felső részén települő tűzköves védősapka miatt jöhetett létre ez a különös forma. Kialakulásában a karsztos oldódásnak is fontos szerepe volt, ezt a szerteszét heverő törmelékdarabok bizonyítják, amelyeken a mészköves részek kisebb átmérőjűre oldódtak, illetve ugyanezen ok következtében a mészkőlencsék szinte „belesüllyednek" a tűzkő felületébe. Egészen sajátos, de a Balaton-felvidék más vidékeiről már ismert karsztos felszín 51 alakult ki a Dobogó-hídi-dűlő területén, az Aszófő-Füred műút északnyugati oldalán. Kiterjedése a szeméttelep környékétől egészen az Aszófő fölötti részekig nyomozható mintegy fél kilométer széles sávban, de ennek csak egy része esik Balatonfüred határába. A szálkőzetet itt is elsősorban Megyehegyi Dolomit és Iszkahegyi Mészkő alkotja, míg a széleken Aszófői Dolomit és Felsőörsi Mészkő települ. A formakincs valószínűleg északabbra - az utóbbi formáció területén - is megvan, csak ott már a Hidegkúti-Séd hordalékkúpja elfedi. Az élénk morfológiájú térszín szabálytalanul elhelyezkedő kúpokkal, kőbörcökkel, gerincekkel és sáncokkal szabdalt, a kiemelkedések között laza anyaggal kitöltött lefolyástalan mélyedésekkel tarkított (13. ábra). A relatív szintkülönbség alig haladja meg az 5 m-t, ehhez képest a lejtőszögek viszonylag nagyok. A formák - kiemelkedések és mélyedések - alaprajza általában ellipszoid, kiterjedésük néhányszor 10 m-es nagyságrendű. Néha nagyon hosszan elnyúltak is lehetnek, ilyenkor az előbbi szélességhez több száz méteres hosszúság tartozik. Ez a felszín hasonlít a Nagy-mezőn és annak keleti szélén, a Koloska-völggyel szomszédos részen előforduló formakincshez, de annál markánsabb megjelenésű, ott nincsenek ekkora szintkülönbségek. Bizonyára a kőzetminőség is szerepet játszik a felszín formálódásában, de a lefolyástalan, töbörszerű mélyedések létrejötte csakis karsztos oldódással magyarázható.
