Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

V. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Lichtneckert András)

A helység jegyzői (helység hites jegyzője, helység nótáriusa, juratus nótárius) közül egy sor jegyzőt ismerünk, akik 1712 és 1847 között működtek. Közöttük nemesek és jobbágyok is előfordulnak. 1712,1718. Galambos Gergely 1810. Varga Mihálv 1732. Galambos György 1811. Dómján Mihály 1736. Ns Somodi István 1811-1812. Takáts Varga Mihály 1768. Ns Varga László 1813-1815. Ns Somogyi Ádám 1772-1781. Ns Varga Sámuel 1817-1818. Varga Mihály 1787,1789. Polányi János 1820-1836. Fülöp Sándor 1790. Ns Varga Ádám 1836-1841. Hollósy Ignác 1799-1803. Polányi János 1841-1845. Szalay Ferenc 1804-1808. Dómján Mihály 1846-1847. Pap(p)József 1712. április 24-én a Somogyiak és Oroszy Pál közötti földcseréről szóló iratot Galambos Gergely scriptorként, az 1718. december 28-án Siskey Anna porciójának eladásáról szóló szerződést hites nótáriusként állította ki, és a szerződést a helység pecsétjével megerősítették. A jegyző vagy nótárius helyettese (substitutus nótárius) egyetlen alkalommal fordul elő a forrásokban, 1774. augusztus 29-én, amikor Pálfi Gergely füredi bíró Gyenis János substitutus nótáriussal felmért egy 1754-ben kettéosztott füredi házhelyet.

165 A füredi nótárius nemcsak a helység, azaz a falu, hanem a hegység, azaz a szőlőhegyi önkormányzat jegyzője is. Nemes Varga László 1768. szeptember 12-én a helység és a hegység nótáriusa („juratus nótárius possessionis et promontorii"), amikor az öregbíróval, a tihanyi apát bírájával, nemes Varga József hegybíróval és több esküdttel együtt járt el egy Tamás-hegy aljai szőlő adásvételének írásba foglalásánál. Az adásvétel bevallása „füredi ezen T. N. Zala vármegyében lévő helvségbéli hegység" előtt történt.

1(1(1 39 olyan ügyről fennmaradt kiadványt sikerült összegyűjtenünk, amelyekben a helység jegyzője a hegybíróval együtt járt el hivatalos ügyben, emiatt kétségtelen, hogy ő volt a hegység jegyzője is. Ezt megerősíti az, hogy egyetlen olyan kiadványról sincs tudomásunk, amelyet a jegyző a hegység jegyzőjeként írt volna alá. Emiatt a falu és a szőlőhegy vagy hegység önkormányzatának egybefonódásáról szóló megállapítást a jegyzők működéséről fennmaradt adatok is megerősítik, sőt az egybefonódás részben a közös jegyző működésén keresztül valósult meg. Arácson a tanító nem tudott megszabadulni a jegyzői hivataltól. Az oskolamesterek közül Visolyi Gábor, Szenes László, Nagy Gábor 1801 és 1806 között és Kabai Károly az 1838-tól kezdődő több mint három évtizedes szolgálata nagyobb részében a helységnek és a hegységnek is a jegyzője volt, annak ellenére, hogy a XIX. század első felében a tanügyi rendelkezésekben és a pedagógiai kézikönyvekben is károsnak tartottak azt, ha a tanítót a jegyzői feladatokkal elvonják hivatásától. Az elöljáróság a helység házában működött. Sebestyén János végrendeletét pl. 1824-ben a helység házánál hirdette ki a törvénybíró. Egy házlevelet 1831-ben szintén a helység házánál állítottak ki.

167 Az uraság gazdája vagy uraság bírája tisztség a tihanyi apátság, a veszprémi káptalan és az Esterházyak uradalmában bizonyosan létezett. Az 1720-as és 30-as években a káptalannak ispánja volt Füreden Gyenis János személyében. 1772-től több káptalani urasági gazda vagy urasági bíró személye ismert: Csizmadia Pál 1772-ben, Kenyeres István 1804-ben, Vass György 1811-ben, 1814-ben és 1816-ban, Vass János 1827-ben volt urasági bíró. A tihanyi apátság urasági gazdája vagy urasági bírája 1768-