Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
V. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Lichtneckert András)
ken, hogy „emberemlékezet óta a balatonfüredi közbirtokú helység úgy kormányoztatott, hogy a nemes urak az adózókkal egy tanácsot tartottak, s így a jövedelmeket is egyarányosan használták anélkül, hogy ez ideig akármellyik földesuraság is részesült volna". 148 A füredi földesurak közül a tihanyi apát világosan megfogalmazta azt, hogy a füredi nemesség és a jobbágyság közös önkormányzata miképpen csorbította a földesúri hatalmat: „a nemes urak a magok czéllya elérésére a pórnépet eszközül használván, mihelyt a sértett uraságok a jobbágyaikkal valamelly hatalmasságért vagy más sértésért számot kívántak vetni, nyomba azokat mint rendelők, nemesi köpenyegjeknek pártfogása alá vévén, az uraságok mind annyiszor kijádzattattak, jobbágyaikhoz nehezebben fértek." A földesúri hatalomnak a jobbágvokkal szembeni érvényesítését gátló közös önkormányzatot törvénytelennek kell tekinteni: „illetén ellenkező jussokkal s minéműségekkel bíró nemes és pór embereknek keverék társaságát a füredi közbirtokú földes uraságok mint egy törvénytelen s a jobbágyi függést tőlök megakadályoztató statusi ideát a statusban soha el nem ismerték, sőt inkáb ellenben ember emlékezetétűi fogva mostanságig szüntelen jobbágyaikat a nemes urakkal való egy társaságtul tilalmazták, s most is tilalmazzák." Intézkedéseik között említették, hogy a nemeseket nem engedték az adózó bíró választásához, közös tanács helyett külön tanácsot rendeltek a jobbágyoknak. Intézkedéseiket a nemesség érdekében állóknak állították be: a nemes nem tartozhat paraszt elöljáróság alá, testileg nem büntethető. 149 Az 1833. november 11-i úriszéki ítélet utolsó pontja értelmében a jobbágyok képviselőjének bele kellett egyeznie abba, hogy a nemességtől külön tanácsot tartsanak, ezáltal a jobbágyoknak a földesuraiktól való úrbéri függésük teljes mértékben helyreálljon. A jobbágybírót az urbárium rendelkezéseinek megfelelőn kellett megválasztani, tehát érvényesülhetett a földesúr jelölési joga. A jobbágybírákat nemcsak számadásra kötelezték, hanem a számadásaikat be kellett terjeszteniük az uradalmakhoz, hogy ott azokat ellenőrizhessék. A jobbágyoknak a földesuraikkal szembeni panaszait kivizsgáló 1835. február 11-i úriszéken hozott ítélet a fentiek szellemében fogant: „a jobbágyok a nemesektűi, akikkel eddig egy tanácsot tartottak, elválasztassanak. Minthogy a hazai törvény és a kegves Urbárium szerint a jobbágyoknak bírája a földesúr, itten még büntető esetekben is, ezen elválasztása a jobbágyságnak a nemesektűi a polgári magányos ügyekre, kissebb büntetésekre, nemkülönben a szőllőhegyekre nézve bíróiképpen is megállapíttatott." 150 A tihanyi uradalom kasznárja 1835. április 25-én jelentette a fiskálisnak, hogy az ügyészi hivatal a múlt ősszel a füredi adózó bíróságot a nemesi bíróságtól elválasztotta/ 1 ' A jelentést össze kell vetni a községi önkormányzat 1835 után keletkezett kiadványaival. Kétségtelen, hogy a kiadványokat korábban „Balatonfüred helység hites bírája és esküdtjei" adták ki, s 1835 után találkozni lehet a „Balatonfüred helység hites rendes nemes és adózó bírái és elöljárói" formulával. 1 "' 2 Az is megállapítható, hogy az 1840-es években megnövekedett azoknak az ügyeknek a száma, amelyekben tisztán jobbágyokból álló elöljáróság járt el. A nemesség még 1837-ben is beleszólt az adózók bírájának megválasztásába. Az 1837/38. katonai esztendőre az adózók bírójává Bertók Mihályt választották, aki a tihanyi apátság birtokrészén urasági gazda volt. Ecsy László savanyúvízi inspektor 1837. november l-jén a tihanyi adminisztrátornak azt írta, hogy a füredi nemesek a földesurak tudta nélkül „magok öszvehívatták a helységbelieket és candidáltak, mellynek következtében Bertók Mihály választatott" bíróvá. Ecsy törvénytelennek nevezte a füredi bíróválasztást, a fürediek pedig azzal védekeztek, hogy azért nem értesítették a tihanyi uradalmat, mert az előző esztendőben sem képviseltette magát a bíró)választáson. 153