Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

V. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Lichtneckert András)

ni, n halászat mesterségéhez legkevesebbet sem értvén, hozzájok vévén több ízbe nem czéhekhez tartozó lakosokat, de még szolgájukat is elküldvén, halaszatjuk közbe hálójukat a vízbe megakasztván húzták, vonták s így magok öszve is szaggatták."

138 Füreden a káptalani földön lévő, Marton Adám által bérelt malomnál lévő malomtóban is lehetett halat fogni. A molnármester szerződésébe 1757-ben Kozorics kanonok belefoglaltatta, hogy a molnármester megkapja „a malom fejnél lévő vízállást is malom tónak, ugy mindazonáltal, hogy azt az uraság megnagyobétván és belé hordatván halat, köteles lészen nevezett Marton Adám a halra és a tóra vigyázni, és midőn az uraság parancsolni fogja, ugyan az uraság számára meg is halászni".

139 Az arácsiak is halászták a Balatont. Arácsi halászok tanúskodtak a kövesdiek és a csopakiak halászati jogai ügyében, szintén tanúként szerepeltek a kövesdiek és a csopakiak között a halászat joga miatt a Balaton jegén kitört véres verekedés ügyében. A verekedés az arácsi Balaton jegén történt, mivel az arácsiak megengedték a kövesdieknek, hogy az ő részükön halásszanak. Előfordult, hogy a kövesdi halászoknak bérbe adták az arácsi Balaton vizét. Füreden a Balaton-parti nádlás hasznából nemes, jobbágy és földesúr egyaránt részesedett. 1755 előtt Dubniczai kanonok néhány évre elvette a káptalan jobbágyaitól a nádlás jogát, de azután visszakapták. A Balaton-parti nádat, ugyanúgy, mint az erdőt, nyilasokra osztották és aszerint vágták le. 1803-ban egy Dömötör János nevű jobbágyról a tanúk elmondták, hogy „az udvarán lévő nádat balatonyi kiszabott nádnyilassában aratta és nem máséban", azonkívül „még más nádnyilassa is vagyon, mellyet közössen bír Pálfi Istvánnyal". Ugyanebből az ügyből ismert, hogy Oroszy Pálnak, az egyik füredi földesúrnak is volt nádnyilasa.

140 7. A falu önkormányzata Az 1755. január 8-9-i úriszéken a veszprémi káptalannak a Balaton-felvidéki úrbéreseivel szemben egy sor követelése volt, amelyek a jobbágyfalvak önkormányzatában a földesúri jogok érvényesítését célozták: 1. a községi bírák és esküdtek jelölésének joga a földesurat illeti; 2. a bírák évente felváltva a katolikusok és nem katolikusok közül legyenek, és 6-6 katolikus és nem katolikus esküdtet válasszanak; 3. a községi számadások ellenőrzésének joga a földesurat illeti; 4. a lakhatás engedélyezésének joga a földesurat illeti; 5. a földesúri tiszteknek legyen beleszólása az állami adó felosztásába.

141 Hasonló tartalmú rendelkezéseket az Urbárium is tartalmazott, ennek ellenére ezek a földesúri követelések nem teljesültek, így a közbirtokossági jogok után az önkormányzati jogok gyakorlásában is különleges helyzet alakult ki Füreden a XVIII—XIX. században. A helység, a közbirtokosság és a szőlőhegy önkormányzati iratainak pusztulása pótolhatatlan veszteség a Balaton-felvidék egyik legjelentősebb településének önkormányzat-története szempontjából. Az elpusztult forrásanyag kis részben pótolható, ha a vármegyei, hiteleshelyi, földesúri és családi levéltárakból kigyújtjuk a helyi önkormányzat történetére vonatkozó adatokat, köztük a községi és a szőlőhegyi önkormányzat tisztségviselőitől származó kiadványokat. Kb. kétszáz 1711 és 1847 között keletkezett községi vagy szőlőhegyi önkormányzati kiadvány adatait rendszerezve tisztségviselői névsorok állíthatók össze, az önkormányzat szervezetéről, működéséről, a tisztségviselők feladatairól, hatásköréről töredékes ismeretek gyűjthetők. Sok vonatkozásban az adatgyűjtés eredménytelen marad, de néhány ponton éppen ezek a források teszik teljesebbé a Balaton-felvidéki önkormányzatokról kialakított - az eddigi kutatások által is már sok izgalmas részletet tartalmazó - képet.

142