Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

V. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Lichtneckert András)

vedelemforrást tartalmazza. A jövedelmet a költségek levonása után állapították meg. A szőlőbirtoknál az első oszlopban a saját, a második oszlopban az idegen funduson lévő szőlők találhatók. Arácson hegyvámos szőlők is voltak. Szilassy Istvánnál 1, Szilassy Sándor özvegyénél 4, Fejes Lászlónál 1 pozsonyi akó hegy vámbor a táblázatban a borterméssel összesítve, közös rovatban található. A jövedelem kiszámításánál Füreden a szántókat, réteket másod-, a szőlőket harmadosztályúaknak, Arácson a réteket másod-, a szántókat és szőlőket harmadosztályúaknak minősítették. Füreden I8IV2 hold szántóföldön 615 pozsonyi mérő, Arácson 33V2 holdon 229 pozsonyi mérő termést írtak össze, tehát Arácson közel kétszer nagyobb terméssel számoltak egy holdon, mint Füreden. A szőlőművelésben nem volt ilyen különbség, a kapásonkénti átlagtermés 3 pozsonyi akó körül alakult mindkét településen. Füreden 445 kapás nagyságú szőlőterületen 1301, Arácson 131 kapás nagyságú szőlőterületen 400 pozsonyi akó borterméssel számoltak. Mindkét településen a legnagyobb jövedelmet a lelkésznél találták. 100 forint feletti jövedelemmel Füreden csak Varga Sándor, Arácson Fejes László és Fejes János özvegye rendelkezett. A közbirtokos nemesek közül a nemesi felkelés céljára való adóztatásban határnak számító 50 forint évi jövedelem felé 9 nemes került, 28-an 50 forint alatti jövedelemmel rendelkeztek, azon belül 14 nemesnek 20 forint alatti, 14 nemesnek 20 és 50 forint közötti évi jövedelme volt. A négy armalista (címerleveles nemes) közül háromnál szerény jövedelem, egynél közepesnek mondható jövedelem volt." Füreden öt móringost is felvettek az összeírásba. Náluk legfeljebb szőlőbirtokot írtak össze.

100 Füreden külső (extraneus) birtokosok voltak: Almási Ádám és Falusi Ádám özvegye szentkirályszabadjai, Gombás István, Gombás Pál, Somogyi Imre és Somogyi István szentgáli, Gombás Mojzes pápai, Horváth Ádám nagybajomi, Huszár István bogárdi, Molnár Sámuel komáromi, Nagy István szentlőrinci (Tolna m.), Pázmándy József kömlődi, Roboz Benedek veszprémi, Simon Pál szőlősi, Siskei Gábor visontai, Somogyi György mohai, Somogyi István vámosi, Somogyi Sámuel vörösberényi, Szálai Pál szentesi birtokos és a zirci ciszterci konvent. Arácson a Szilassyak 5-6 hold szántófölddel, 6-12 kapa szőlővel, 34-51 pozsonyi akó borterméssel és hegyvámborral, 61-86 forint évi jövedelemmel valamivel jobb módban éltek, mint a többi közbirtokos nemes, akiknek 1-3 hold földjük, 4-8 kapás szőlejük, 12-26 pozsonyi akó bortermésük, 22-36 forint évi jövedelmük volt. Különleges esetnek számított Csonka Ferenc, aki a szőlőhegyen lakott és csak szőlőbirtoka volt. Arácson a harmadik, legkisebb jövedelemmel rendelkező csoportot az armalisták, a címerleveles nemesek alkották. Birtokuk jobbára szőlőből állt, évi jövedelmük 6-13 forint. Arácson csak három extraneus birtokos volt: gr. Széchenyi Ferenc, Vechelius János vámosi birtokos és Kováts Mihály. A füredi nemesség nem ítélhető meg pusztán a vagyona alapján. A Siskey, Somogyi, Varga családok közül a török kor óta számosan a vármegye szolgabírái és esküdtjei közé kerültek, a vármegyei hivatali nemesség sorába tartoztak. A falun belül sem csak a vagyon számított. Egy-egy közbirtokos nemesnek nagyobb szava lehetett a faluban, mint egyik-másik földesúrnak. Legalábbis így érezte ezt 1804-ben az egyik füredi földesúr, Oroszy Pál, aki a szőlejéből „kajszin barackot, császár, karmazsin és vérbélű körtét" lopogató Újhelyi Ádámmal nem tudott semmit sem kezdeni, mert a falu elöljárósága egyöntetűen kiállt mellette. Oroszy a káptalannak írt levelében magát tehetetlennek állította be a füredi elöljárókkal, különösen a nemesekkel szemben. Oroszy szerint nemes Varga Ferenc az ő halálos ellensége volt