Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

V. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Lichtneckert András)

holott a pénzen vett és irtásföldeknek és réteknek nállunk maradását vagy pedig az árrát a törvény is fölséges királyunk parancsolattya szerint megítéli, melly pénzen szerzett 9 hold földeit az öreg attyánknak és ugyan pénzen szerzett réttyét és irtás réttyeit is szívünk fájdalmára mások bírják, holott az illyetén szerzeménynek conscriptióba sem köllött volna menni, annyival is inkább tőllünk elvétetődni, melly szerzeménnyeit az öreg atyánknak testamentumábul is meg tudunk mutatni." Sérelmeikre orvoslást kérnek, legalább az árát kérik a földjeiknek, különben a vármegyéhez fordulnak.

78 Jobb helyzetben volt Korpádi Mihály, akinek az apja 52 forinton vásárolta azokat a földeket és rétet, amelyeket a házhelyhez tartozó földeken kívül bírtak. 1779-ben panaszt tett az uraság tiszttartójára, aki úgy rendelkezett, hogy minden kila föld után, ha vetés van benne, 25 dénár cenzust fizessen. Ennek a leszállítását kérte. A rét cenzusát az urbárium behozatalakor a vármegye tisztje a tiszttartóval együtt 120 dénárban szabta meg, amit Korpádi elfogadott.

79 A rétért 1793-ban a káptalan letette a vételárat, 16 rajnai forintot, ezért Korpádi visszabocsátotta azt a káptalan bírásába.

80 Gyenis Mihály 1738-ban 30 forintért kiváltotta a zálogból a Gellért nevű rétet.

81 A fiai 1779-ben már amiatt fordultak a káptalanhoz, hogy az apjuk által 30 forintért megvásárolt Gellért-rétet, amelyen lévő két erős berekét apjuk kezdte el tisztogatni, ők pedig tiszta rétté tették és amelyet apjuk árenda ellenében szabadon bírt, most az uraság el akarja venni tőlük. Kérték, hogy cenzus mellett továbbra is megmaradhassanak a rét birtokában.

82 Az ügy azzal zárult, hogy 1793-ban a káptalan kifizetett 30 rajnai forintot a rétért és a maga tulajdonába vette.

3 A jobbágyoktól elvett pénzes földek közül a maradványföldek közé került földek évtizedek múlva is foglalkoztatták a jobbágyokat és az uradalmat. 1814-ben Csizmadia Pál azt kérte a káptalantól, hogy az ősei által pénzen szerzett földet hagyják meg a bírásában, mivel a földeket az ősei nem mint jobbágyok szerezték, hanem csak mint füredi lakosok és mesteremberek. A jobbágyságot csak az atyja vállalta.

84 1818-ban füredi jobbágyok folyamodtak a káptalanhoz amiatt, hogy olyan földek vannak a füredi határban, amelyeket őseik más uraságok jobbágyaitól, agilisektől és nemesektől vásároltak. Ha vetés volt bennük, tizedet adtak a káptalannak és évi 5 garas cenzust fizettek. 1812-ben Horváth kanonok évi 1 forintra emelte a cenzust, amit akkor is fizetni kellett, ha nem vetettek. Azt kérték, hogy csak tizedléskor fizessenek és csak tíz garast.

85 A Mária Terézia által elrendelt úrbérrendezés előtt és alatt is a füredi társadalom egyik sajátos problémája volt az árendások ügye, akik némi készpénzt fizettek csak az uraságnak. Közülük legtöbben a káptalan birtokán éltek mint házas zsellérek. 1757ben, amikor a káptalan telkes jobbágyai 24 forint árendát fizettek, a házas zsellérek árendája 13 forint volt.

86 A füredi telkes jobbágyok és az árendások közötti ellentétek 1752-ben az árendások panaszában megnyilvánultak. A nagypréposthoz írt levelükben azt állították, hogy a jobbágyok nem tartják tiszteletben az árendásoknak a káptalannal kötött kontraktusát: „majd minden robotra, szőlőbeli munkára és minden más egyéb adózásra nem különben bennünket, mint magokat hajtnak és rajtunk minden képtelenségeket elkövetnek, holot mi az egy kis házhelnek, melyen tőbnek közülünk egy kis konyhácskája vagyon, semmit, mégh csak az hol egy ágyra való petreselyem vagy vöröshagyma teremne, sem bírunk, ők pedig mind szántó földel, mind réttel annyival bírnak, hogy nem csak magok szükségére elegendő, sőt ezen felyül pénzen is másoknak esztendőnként sokat eladnak és mégh mi is mind szántó földet, mind rétet drága pénzen tőlők veszünk, csak most legh közelebb a diaetalis reájok esett kivettetett summának is majd fe-