Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
I. Balatonfüred környékének természeti képe
Tereplépcsős felszínek A Balaton-felvidék sajátos felszíni alakzata, geomorfológiája már régóta foglalkoztatja a térségben dolgozó földtudományi szakembereket. A XX. század elejének ilyen irányú kutatásai Lóczy Lajos és a szintén sokak által ismert Cholnoky Jenő 41 nevéhez fűződnek. Hosszabb szünet után az 1940-es években Bulla Béla 42 , majd a 1960-as években a Földrajztudományi Kutatóintézet munkatársai Pécsi Márton 43 vezetésével részletes geomorfológiai térképeket rajzoltak a területről. Ennek keretében íródott Buczko Emmi 44 Füred környékét bemutató dolgozata. Az intézet legújabb itteni vizsgálatsorozatát Juhász Ágoston végezte az 1980-as években, amelynek eredményeként megszületett a Dunántúli-középhegységet - benne a Balaton-felvidéket - leíró tájmonográfia 45 A megannyi részletes geológiai és geomorfológiai kutatás ellenére sem készült azonban még el egy egységes szintézis a szűkebb értelemben vett Balaton-felvidékről. Ennek egyik oka lehet, hogy a rengeteg felhalmozott adat értelmezésében ellentmondások vannak, de problémát jelenthetnek a Balaton kialakulásáról megoszló vélemények is, bár az utóbbi évtizedben e téren jelentős előrehaladás történt. Miután a fent említett szakirodalomból alaposan tájékozódhat az olvasó Balatonfüred környékének felszínformálódásáról - és a téma részletes kifejtése meghaladná e fejezet kereteit - így jelen írásunkban csak a területen található geomorfológiai szintekre, „lépcsőkre" hívjuk fel a figyelmet. Ezek a Recsek-hegytől a Balaton szintjéig vezető természetes lépcsők egyaránt megtalálhatók a kiemelt rögök lejtőin, a hegylábfelszíneken, a patakvölgyek oldalában és a vízfolyások medrében. A lejtős térszínek egymás alatt elhelyezkedő, csaknem vízszintes vagy legalábbis környezetüknél szembetűnően kisebb dőlésszögű részei (lépcsői, geomorfológiai szintjei) igen különböző eredetűek lehetnek, keletkezésük magyarázata tovább finomíthatja a helyi felszínfejlődésről alkotott eddigi képet. Természetesen ennek vizsgálata sok időt és aprólékos munkát igényel, ezért első lépésben csak arra vállalkozhatunk, hogy egy 10 000-es méretarányú topográfiai térkép segítségével részletesen bejárjuk a vidéket és felsoroljuk (mert technikai okok miatt e kötetben ábrázolni nem tudjuk) e szinteket, megadva magasságukat és fekvésüket. A Recsek-hegy ugyan már kívül esik Balatonfüred közigazgatási területén, de úgy látszik - a vidék legkiemelkedőbb (430 m) pontjaként - kitüntetett szerepe van a tágabb környék felszínformálódásában. A tőle északra húzódó Som-hegyekkel együtt a Balaton-felvidék egyik vízrajzi központját képezi; a Koloska-völgy és a Hidegkúti-Séd közötti állandó és időszakos vízfolyások völgyfői sorra ide nyúlnak föl. Érdekes kérdés, hogy a túlnyomórészt karbonátos kőzetekből álló térszínen - amely köztudottan gyorsan és hatékonyan nyeli el a csapadékvizet - hogyan és mikor alakultak ki e jelentős méretű völgyek. A völgyképződési folyamat már a harmadidőszakban megindult és nagy szerepe lehetett benne a mészkövek és dolomitok oldódásából visszamaradt, valamint a márgák mállásából keletkező agyagtakarónak. Ugyancsak nem teljesen tisztázott a jégkor folyamán hullott lösz hatása, amely azóta nagyrészt lepusztult, de néhol még ma is elég vastagon borítja a felszínt. A földszerkezeti mozgások is erősen befolyásolják a felszínformálódást, bár éppen a kicsit távolabbi, de hasonló jellegű Felsőörs környéki völgyeknél mutatták ki, hogy a nagyobb tektonikai vonalak nem esnek egybe a völgyek irányával 46 Ez a megfigyelés is a völgyek átöröklött volta mellett szól, akárcsak sziklába vésődött kanyargó lefutásuk. Ennek a lecsúszó meanderezésnek lehetünk tanúi a Hidegkúti-Séd esetében 47 , de hasonló helyzetről árulkodik a Koloska-völgy is. Nem szabad megfeledkeznünk a kőzetminőség szerepéről sem, hiszen például a kevésbé ellenálló márgaterületeken szélesebb völgyek vagy éppen medencék jöttek létre, míg a ke-
