Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

IV. Török kor (Lichtneckert András)

sóörsi Mórocza Ferencet. A per tárgyát a Tompa-jószág: egy kőház vagy puszta nemesi kúria keletről Fazekas Ferenc, Esterházy Ferenc jobbágya, nyugatról az országút szomszédságában, a kúria tartozékai: hegyvám, két puszta jobbágyülés - Lázár Jakab helye és Kovács Péter helye - és a Ruzsás-szőlő képezte.

98 Szilassy Benedek megnyerte a pert, és a Szilassyak lettek Arács legjelentősebb kisnemesi birtokosává a török kor végére. A Móroczáknak csak hegyvámos szőleik maradtak Arácson. 6. Szőlőművelés, bortermelés A füredi bortermelőkről a legkorábbi neves összeírások a Takaró Mihály tihanyi várkapitány idejében készült 1555-1559. évi bordézsmalajstromok.

99 A nemesi jogú földön ültetett szőlők birtokosainak a nevét nem tartalmazza az összeírás, de benne vannak azok a nemesek, akik adózó szőlőket bírtak. Ezekben az években Veszprém ura a török, ezáltal közel került a borvidékhez. A bordézsmalajstromok értékeléséhez ismerni kell az űrmértékeket, amelyek a cseber (tina), a köböl (cubulus) a pint (pinta) és az icce. A Takaró-féle összeírásokban használt cseber 10 köbölből állt. 1 köböl 3 pinttel volt azonos, ezért 1 cseber 30 pintet jelentett. Mivel egy pintben vagy öregpintben 3 icce volt, ezért 1 cseber 90 iccéből állt. A Takaróféle lajstromokban használt cseber azonos a veszprémi akóval. Az icce azonos a pozsonyi iccével, amelyből 64 tett ki egy pozsonyi akót. A bordézsmálások során a pozsonyi iccére, az öregpintre, a köbölre és a veszprémi akóra épülő űrmértékeket a Balaton-felvidéken 1772-ig használták, amikor áttértek a pozsonyi űrmértékrendszerre. Takaró a bortizeden kívül 12 köböl hegyvámbort is kapott Pető Gergelytől a káptalan részén lévő 2 holdas szőlőből. Füreden minden esztendőben 23 szőlőbirtokos adott bordézsmát, 1555-57-ben két vámosi és egy arácsi külső birtokos. 1558-ban a bordézsma 30 cseber, a többi évben a bortized alig mutat szóródást: 22Vi és 24!/2 cseber között alakult. Valószínűsíthető, hogy az 1557-es esztendő kivételével a bordézsmában nem a termés tizedét szedték be, hiszen rendszerint Vi, \,V/i vagy 2 cseberrel adtak, a bortermés viszont aligha alakult úgy, hogy 5, 10, 15, 20 cseber termett volna a füredi szőlőkben. Ez mégsem tekinthető a hegyvámhoz hasonló adónak, mert nem volt rögzített mennyiség, tehát ugyanazon személy évente változó mennyiségű tizedbort adott. A XVII. század végéig a bortermelés méreteiben nem következhetett be jelentősebb változás, mivel Piski István tihanyi kapitány számadáskönyve szerint az 1588. évi szüretkor összesen 22Vi cseber füredi bora lett.

100 1555 és 1559 között a füredi bordézsma összesen 122,85 cseber, a csopaki 226,4 cseber. Füred a XVI. század közepén nem tekinthető a borvidék vezető településének. Ez a megállapítás még akkor is igaz, ha a bordézsmalajstromokban nem szereplő adómentes nemesi szőlőkből több volt Füreden, mint Csopakon. A XVII. században művelt füredi és arácsi szőlőkről a veszprémi káptalan hiteleshelyi jegyzőkönyveiben 26 db füredi és 27 db arácsi szőlőadásvétel szövege maradt fenn az 1643 és 1701 közötti évekből. Ezt soknak is lehetne tekinteni, hiszen a magyar szőlőtermelő települések többségéről még ennyi sem maradt fenn a XVII. századból. Ha ezeket az adatokat összehasonlítjuk a borvidékhez tartozó településeknek ugyanebben a forrásban található adataival, akkor megállapíthatjuk, hogy Alsóörsről 68 db jogügylet szövege maradt fenn az 1635 és 1700 közötti évekből, Csopakról pedig 141 db az 1616 és 1709 közötti évekből. Ez megint csak amellett szól, hogy Füred a török korban közel nem rendelkezett akkora szőlőterülettel, mint a XVIII. század második felétől kezdve, tehát korántsem nevezhető ebben az időszakban a borvidék vezető településének.