Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

IV. Török kor (Lichtneckert András)

pusztává lett helyülésekre, azok helyére, szomszédjaira, kiterjedésére, a káptalani földek, rétek és más jószágok foglalására, a káptalannak járó dézsmákra és a pusztákra.

66 A 88 esztendős Varga Miklós, Esterházy László jobbágya elmondta, hogy Fürednek eleitől fogva csak három örökös földesura volt, úgymint a veszprémi káptalan, a tihanyi apátúr és régen ten a Csoron família, akiknek a része most Esterházy Lászlóé. A füredi nemesekről azt állította (amiben biztosan nem volt igaza), hogy „nemessek pedigh, ha laktak is avagy jószágot bírtak itten, urak adomanniat lakták avagy azokat bírták, azoknak soha semmi szabados földök nem volt". A tanú szerint Arácson a szentegyház alatti földekről korábban tized járt a káptalannak. Azt állította, hogy Esterházy László jobbágyai olyan irtás- és házüléshez való földeket bírnak, amelyek azelőtt a tihanyi apát vagy a káptalan jobbágyaié voltak, s a tizedjük a káptalant illette. Részletezte a füredi nemesek előretörését a határban: „az nemessek nem tudgya micsoda szín alat, akármellik ur jobbágyátul birgyon irtás földeket, arrul sem akar tizedet adni senkinek és nem is ad." Siskey János felszántotta Vas Péter jobbágy földjét és nem ad tizedet utána. A bocsári földekről a káptalannak járt a tized, de most a nemesek irtásokat tettek ott, nem adnak tizedet róluk. A földesuraknak erdeik, halászó vizeik és egybe függendő határok közös levén, a köztük levő nemesek az örökös urak jószágát kisebbítették, a magukét ragadozva öregbítették és terjesztették, oly nagynak mondván szabadságukat, mint a földesuraké. A veszprémi káptalan 1673-ban perbe fogta a füredi nemeseket azon a címen, hogy a földjeik után nem adják meg a tizedet. A perben keletkezett iratokból kiderül, hogy a füredi nemesek közül Somogyi Mihálynak a Hagyományban 2, a Savanyúvíznél 2, a Bocsár nevű telekben 5, Somogyi Jánosnak a kéki pusztán 3, a Hagyományban 1, a Bocsárban 5, Somogyi Gergelynek és Péternek a Hagyományban 2, a kéki pusztán 3, Varga Istvánnak a Bocsárban 12, Bariskán 2, a kéki pusztán 2, Siskey Istvánnak a Bocsárban 5, a Nagy fenyőben 3, Siskey Vincének a Bocsárban 6 hold irtásföldje volt. A nemesek a tulajdonukban lévő irtásföldek után nem adóztak, a káptalan viszont azt akarta bizonyítani, hogy a földek korábban jobbágyi birtokban voltak, és tizedet kapott a termésükből.

67 Az irtásokról Czimbaliomos János, Mórocza István arácsi jobbágya elmondta, hogy „erdő levin azon földek helye, sörtés marhákat is őrzőt benne, nyolcz esztendeigh szolgaivan Somogy Balast, az kinek ugian segetett is az ki irtot fákat az tűzre forgatny".

68 Arács XVI. századi nemesi családainak, a Bejcieknek, Ajkaiaknak, Arácsiaknak a helyét fokozatosan a Darabosok, Szilassyak és Móroczák foglalták el a török korban. A legelőnyösebb helyzetből a Darabosok kezdhették meg az arácsi birtokszerzést, akik közül Darabos Gergely 1715-ben a család nemességét Mátyás király Budán 1476. május 23-án kiadott armálisával bizonyította.

69 Nehezebb helyzetben voltak a Szilassyak, akik csak 1641-ben tudtak bekerülni a nemesek közé. Szilassy János 1715-ben bemutatta a dédapja, Szilassy János részére III. Ferdinánd által Bécsben 1641. december 2-án kiadott armálist, amelyet Zala vármegye közgyűlésén Sümegen, 1642. szeptember 15-én kihirdettek.

70 A Darabosokkal rokonságban lévő alsóörsi Móroczák vámosi eredetűek, a XVI. században vetették meg a lábukat Alsóörsön, II. Miksa császártól kaptak címerlevelet.

71 Mórocza János Darabos Annát vette feleségül. Ugyancsak a házassága révén lett rövid ideig birtokos Arácson a polgárdi Besenyei (Besenyő) Imre, akinek a felesége Darabos Ilona volt. Őt 1651-ben nem nemesnek mondták. Mindkettőjük felesége Darabos György leánya volt. Darabos György a Bejei-jószág megszerzésével lett Arács egyik földesura. Arács legrégebbi birtokosai közül Bejei Ambrusnak 1542-ben egy adófizető portája volt a falu-