Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
IV. Török kor (Lichtneckert András)
Kéken Szabó Jakabnak 2, Kuti Miklósnak és Érsek Istvánnak l-l egész telke volt. 24 hold szántóföldje volt, amelyet ha bevetettek, minden helytől 25 dénárt adtak. Az úrnak itt 2 telke volt, az egyiket Mészáros János bírta. 10 hold földjét, ha bevetették, minden hold után 5 kéve búzát adtak. Az allodiumhoz 2 rét tartozott, amelyeket minden esztendőben az úr számára kaszáltak. Arácson a tihanyi apát része 5 egész telekből állt, melyhez 26 hold szántó tartozott. Arácsot ekkor puszta prédiumnak írják, legalábbis a tihanyi apát része teljesen lakatlan. Ha földjét bevetették, minden hold után 15 kéve búzát adtak az úrnak. Füredi Bertók Györgynek 7 hold, füredi Veres Mátyásnak 2 hold szántóföldje volt Arácson, amelyeket a jobbágyhelyeikhez kaptak. Arácson 8 rét volt, amelyeket egy kövesdi, 4 csopaki emberen kívül a füredi Kovács János és az arácsi Torma Márton és Varga Mihály bírtak. A rétek adóját Szent György napján szokták megadni. 1666 körül Füreden a tihanyi apátúr birtokán lakott Kis István, Kis János, Bertók György, Kis Mihály, Vörös János egészhelyes jobbágy. Érsek Jakab, Bedegi János, Telekesi Balázs és Szabó Jakab helye puszta volt. 48 A veszprémi káptalan füredi jobbágyai a török kiűzése utáni években rendesen 3 forint cenzust (füstpénzt) fizettek. Rendszerint nem az urbáriumban megjelölt időpontban, Szent Mihály napján fizették, hanem később, pl. 1689-ban „a füredi adó" december 8-án, 1690-ben a „fürediek Sz. Mihály adója" november 14-én, 1693-ban a „füredi adópénz" november 29-én került feljegyzésre a káptalan számadási irataiban, az 1692. évi cenzust pedig a következő esztendőben, 1693. január 30-án fizették meg a jobbágyok. Szintén készpénzbevétel származott a rétek és gyümölcsösök bérletéből és eladásából. 1667-ben 10 tallérért eladták a Gellért-rétet, ugyanabban az esztendőben Varga Gergelynek is eladtak egy rétet 20 tallérért. 1689-ben a rétárenda 2 forint, 1691-ben 90 dénár, Varga György „rétadója" 1694-ben 50 dénár. 1690-ben a füredi gyümölcsösből 1 forint 50 dénár a káptalan bevétele, 1693-ban Kovács István 1 forintot fizetett egy gyümölcsös után a káptalannak. 1697-ben a fürediek tűzifát vittek a káptalannak, és meghozták az ártányt is, azonkívül Kovács Istók fiai megadták a gyümölcsöstül az 1 forintot, Czimbalimos János a 25 dénárt, Varga István és Simon István pedig a rétjük után az 50 dénár cenzust 1698-ra. Készpénzbevételt jelentett a füredi Bolgó Gergely adója, amely 2 forint 75 dénár volt 1693-ban. Az ajándékok (muneralia) közül a káptalan számadási iratai szerint 1667-ben a jobbágyok megadták a „karaczon kappanyát", szám szerint hatot. 1690. december 20án is vittek hat tyúkot. 1689. október 23-án ártányt is adtak a káptalannak, a bejegyzés szerint másfelet. 1697-ben 3 szekér tűzifát, „karácson fáját" vittek a káptalannak. A halászatból származó bevételek: 1693. május 22-én hat süllő, június 19-én szintén hat süllő, május 29-én két kis harcsa, négy süllő, június 19-én három harcsa, 1694. február 18-án pedig egy kocsi hal, tehát téli halászatot is folytattak. A gazdálkodás nagyobb bevételeket a gabona- és a bortizedekből és a majorságból adott a földesúr számára. 1665. július 16-án a fürediek 8 kila árpát és tönkölyt vittek dézsmába a káptalannak, augusztus 7-én pedig másfél kilát. 1666. február 4-én Füredről 13V2 köböl dézsmagabona érkezett. 1667-ben a majorságból 32 köböl zabot, tizedbúzából három alkalommal összesen 45 köbölt (a többi tizedbúzát az ispán szétosztotta a jobbágyok között), tizedárpából, zabból és tönkölyből pedig 13 köbölt szállítottak Veszprémbe. 1688-ban a majorságbúza 33, a tizedbúza 56 köböl. Más adat szerint az utóbbi 61 köböl.
