Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
IV. Török kor (Lichtneckert András)
szandzsákbég hásza 12 házzal, Ságdörgicse a vázsonyi nahijébe beékelt timárbirtok 4 házzal. A nahije törzsterületén kívül esett Nagyszőlős szandzsákbég hásza 22 házzal, Nagyjenő timárbirtok 24 házzal, Vásárhely szandzsákbég hásza legalább 20 házzal és Talád szandzsákbég hásza 4 házzal. 12 Az összeírás szerint Füred faluban 50 akcse fejadót fizetett: „Tód Mátí, Csiszár Andus, Ferenc Imre, Bence Pál, Vizelős (?) Mátí, Vas Pál, Bodai Tamás, Gróti Pétre, Valpói György, Orbán Mihál, Tód Mihál, Miklós Alberd". 13 Figyelemre méltó, hogy a török adóösszeírásban megadott 12 házzal azonos portaszámot állapított meg az 1564. évi magyar adóösszeírás. Arács faluban 50 akcse fejadót fizetett „Matuz Antal, Kábtalan Miklós, Fábján Andrejás, Nagy Jakab". 14 Itt a török adóösszeírás 4 házat ad meg, ugyanebben az évben az arácsi portaszám a Csoron-részen VA Veszprém várát 1566-ban visszafoglalták a töröktől, de Arács megtalálható a székesfehérvári szandzsák hász- és timárjavadalmainak 1570. évi összeírásában is. Ekkor a tihanyi nahijéhez tartozó Paloznak 4000, Kisszőlős 13 000, (Sümeg)Prága 1000, Lőrinte 3767 akcse adót fizetett. Arács falu tartozott még a tihanyi nahijébe, adója 5464 akcse. Füred nem szerepel az összeírásban. 15 A török hűbéri rendszerben a nagy hűbérek (ziamet) 20 000 akcse jövedelemtől kezdődtek, 3000 és 19 999 akcse jövedelem között helyezkedtek el a timárbirtokok. Egy fegyveres vagy páncélos kiállításához 3000 akcse jövedelem kellett, ezért 3000 akcse jövedelemig a szpáhi egyedül vonult hadba, s minden 3000 akcse jövedelem után újabb fegyverest kellett kiállítania. 16 Ebből következik, hogy Arács 1570. évi adója megközelítette a 2 fegyveres kiállításához szükséges jövedelmet. Részletes deftert, amelyet tized defternek is neveznek, mindössze egyet ismerünk, mégpedig III. Murád (1574-1595) korából. 17 Az eddig publikált defterek szerint a törökök a gabona- és musttizeden kívül széna-, méh-, káposzta-, len-, kender-, hagyma-, sertés-, báránytizedet, azonkívül különféle illetékeket szedtek és bírságoltak. 18 Füredről és Arácsról a török részére járó terményadóról nincsenek publikált adatok, de levéltári iratokkal igazolható, hogy a közeli Lovason és Alsóörsön a török részére adott terménytizedet „török tized"-nek nevezték. 19 1629-ben Füred török adója 226 forint, Arácsé 36 forint. 20 A Vízkelety-féle német nyelvű összeírás magyar részre is, török részre is tartalmaz adatokat, ezért azon kevés összeírás közé tartozik, amelyek a kettős adóztatás alá eső Balaton-felvidék valóságos helyzetét tükrözik. Füred török földesura, a székesfehérvári „Sánto Bek" az egész falutól 75 forintot kapott, a császár pedig 20 forintot. Arács török földesura szintén a székesfehérvári „Sánto Bek", aki 10 forintot kapott, a török császár adója pedig minden háztól évi 6 krajcár volt. 21 Az összeírásokon kívül egyéb írott források is szólnak a hódoltság koráról és a kettős adóztatásról. Az emberek gondolkodásába, tudatába mindennapi tapasztalatként beépült a hódoltság, a kettős alárendeltség és adóztatás. A török adóztatás során személyes kapcsolat alakult ki a török földesúr és a neki adózó magyar falu lakossága között. 1753. június 23-án egy tanúkihallgatáson a 77 esztendős arácsi Kovács Gergely Füred, Arács és más helységek pusztulásáról elmondta, hogy a megmaradt lakott helységek a töröknek adóztak, sőt saját szemével látta a falvak török földesurait, a szpáhikat is: „és amel helsigek éppen el nem pusztultak, hogy a' pogán töröknek adót attak, jól tudgya. És szemeivel láttot nímel helségbéli Iszpaiátot is." A füredi tanuk közül a 60 éves László György a falubeli öregektől hallott a török adóról, ugyanígy az 59 esztendős Szabó Mihály és a 70 éves Bedegi Mihály is. 22
