Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

IV. Török kor (Lichtneckert András)

TÖRÖK KOR Lichtneckert András Székesfehérvár 1543-ban bekövetkezett eleste után a Balaton-felvidéki települések sorsát két végvárnak, Veszprémnek és Tihanynak a birtoklása határozta meg. Veszprém többször is török kézre került, leghosszabb ideig 1552-től 1566-ig. Tihanyt sohasem tudta bevenni a török, ebből azonban még nem következett az, hogy esetenként a lakosság ne szenvedett volna akár a török, akár a magyar katonaságtól. Az első évtizedekben a török előrenyomulás, a Bécs irányába való áttörési kísérletek terepe a Balaton-felvidék, amit olyan összecsapások jeleznek, mint 1561-ben a magyar katonaság lemészárlásával végződött lovasi és 1570-ben a török sereg szétverésével végződött alsóörsi csata. A Balaton-felvidék végvári katonaságának kemény ellenállása is hozzájárult ahhoz, hogy a török áttörési kísérletek áthelyeződtek a Balatontól nyugatra. A nagyobb háborúk, különösen a 15 éves háború és a tatárjárás (1664) következményei alól azonban így sem vonhatta ki magát ez a terület. A települések és a lakosság szempontjából a török kor fő kérdése a megmaradásra egyszerűsödött, mégis a lakosság jó része nem hagyta el a Balaton-felvidéket, és pl. a szőlőművelésben olyan teljesítményt tudott felmutatni, amelyre békés viszonyok között is jogosan büszke lehetett volna. A török kori Füred és Arács lakossága osztozott a Balaton-felvidéki települések sorsában. A török hódítás következtében romló életfeltételek közepette élt, és szembe kellett néznie a hadak járásával, a végvidéki élet megpróbáltatásaival, a kettős adóztatás rendszerével. Ha a településeket időnként felégető, a lakosságot elhurcoló török hadak járására gondolunk, akkor a következmény a lakosság szempontjából nem lehetett kérdéses. Figyelembe kell venni azonban azt, hogy sem a magyar, sem a török katonasággal való kapcsolatok nem egyszerűsíthetők le. Ahogyan a magyar katonaság nemcsak a saját népét látta az adózó jobbágyokban, ugyanúgy a török sem csak ellenséget, hanem gazdasági erőforrást is látott bennük. Ennek következtében időnként a magyar katonaság megsarcolta a jobbágyokat, a török meg az adóbevételeit féltve védelmezte őket. A török kor talán legjobban jövedelmező vállalkozása a fogolyszerzés. Magyar embereknek a török fogságába való eséséről a Füreddel és Aráccsal kapcsolatos iratokban kizárólag szőlőadásvételi szerződésekben olvashatunk. 1647-ben Kenesey Mátyás fiai és hitvese 200 magyar forintért eladtak egy szőlőt Arácson a családfőnek a török fogságból való kiszabadítására.

1 Egy 1671-ben keletkezett adásvételi szerződés szerint Csiszár Gergely eladta az arácsi Tamás-hegy alatt lévő 2 hold nemesi és Vi hold adózó szőlejét Mikulovics Jánosnak. Az adásvételben szereplő egyik szőlő eladása már 30 évvel az adásvétel írásba foglalása előtt megtörtént - az eladónak a török fogságból való kiszabadításáért.

2 1677-ben Sereghi Ilona, vitézlő Bogyiszlai György hitvese 100 tallérért eladott egy szőlőt nemes Horváth Péternek. A vé-