Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
I. Balatonfüred környékének természeti képe
lódás is, amely mentén fiatalabb kőzetekre idősebbek tolódtak az oldalirányú nyomóerők hatására. A feltolódási sík a Péter- és Tamás-hegy északi előterében húzódik, majd lépcsőzetesen egyre délebbre kerülve, a szeméttelep tájékán fut tovább délnyugat felé. A felső-triász elején keletkezett Füredi Mészkő ugyancsak keskeny csíkot képez az említett hegyeken, de a Száka-hegy fő tömegét már nagy kiterjedésben ez adja. Nem véletlen, hogy a kőzet sztratotípusát is itt jelölték ki (8. ábra). Leírását Budai 25 nyomán egyszerűsítve közöljük. A Száka-hegy és Bocsár-hegy közötti nyeregben fekvő felhagyott kőfejtőt rekultiválták, így a bányafalak nagy részének legyalulása után ma már csak az északi és a keleti falon tanulmányozható a formáció (8. ábra II. szelvény). A jól rétegzett vékonypados-pados, világosszürke mészkőre jellemzőek a halvány drapp, elmosódott foltok. Kőzetanyaga nagyon kemény, tömör, mikrokristályos szövetű, szilánkos-kagylós törésű. A rétegek felszíne gumós, márgafilmes; a rétegsorban felfelé egyre vastagabb, szürkésbarna, néhol zöldesszürke márgarétegek települnek a mészkőpadok közé. A rétegek alsó vagy felső lapjának közelében néha sötétszürke, lapos tűzkőlencsék és zsinórok húzódnak. Nagyobb méretű ősmaradványokban viszonylag szegény a mészkő, csak elvétve fordulnak elő ammoniták és brachiopodák, de a réteglapokon helyenként tömegesen jelennek meg a kagylók. Mikrofosszíliák (radioláriák , foraminiferák 27 , conodonták 28 ) segítségével sikerült pontosítani a kőzet alsó-karni 29 korát. Az északi mészkőfal látványos érdekességei a tektonikai mozgások nyomán keletkezett flexurák 30 és horizontális karcok. Egy másik szelvény (8. ábra I.) a hegy északi oldalán, a Balatonszőlősre vezető út mellett tárja fel a Füredi Mészkő és a rétegtanilag rá következő Veszprémi Márga átmenetét. Ez utóbbi - nagy vastagságú - formáció közel 1 km széles sávot alkot a Kereszt-hegytől a László-hegy környékéig, ahol tektonikus okok miatt megszakadva a mélybe süllyed, és csak Balatonszőlős környékén bukkan ismét felszínre. A felette települő Sándorhegyi Mészkő pasztáját haránteltolódások lépcsőzetesen elhelyezkedő blokkokra tagolták. A rétegsort jellegzetes felső-triász képződmény, a hatalmas tömegű Fődolomit Formáció zárja. A Robogó-völgytől a Sárkány-völgyig is legalább 1 km szélességű, de a Siske- és az Evetes-völgy között már duplájára szélesedik. A Nagy-mező fennsíkját alkotó dolomittömeg itt hirtelen megszakad: délnyugaton egy jókora oldaleltolódás következtében, északkelet felől pedig egy másik nagyszerkezeti vonal, a Veszprémi-feltolódás határolja. Emiatt lehetséges az, hogy északon a fődolomitnál idősebb középső-triász formációk magasabban fekszenek; Iszkahegyi Mészkő, Megyehegyi Dolomit és Felsőörsi Mészkő építi fel a Recsek-hegy előterét és a Tormán-hegy környékét. A földszerkezeti képet tovább „cifrázza" egy északnyugat-délkeleti feltolódás, amely a Tormán-hegyi kőfejtők vonalában halad, így ismét megjelenik a felszínen a Buchensteini Formáció és a Füredi Mészkő. Az előbbiekben felvázolt földtani felépítés a fiatalabb fedőüledékek nélküli állapotra érvényes. Korábban már szóltunk arról, hogy a hajógyár környékét és a hegylábi részeket - főleg Arács területén - nagy kiterjedésű felső-pannon agyag-, aleurit- és homoklepel, a Tihanyi Formáció medenceüledéke borítja. Az egykori Pannon-tó partvidékén viszont kavicsos-törmelékes üledék, a Diási Formáció rakódott le, amelynek önálló foltjait a Koloska-völgy torkolatától a Farkó-hegy előteréig ismerjük. A különféle negyedidőszaki üledékek, mint például a lösz nagyobb mennyiségben a riviérán és a 300 m feletti területeken fordulnak elő, szinte teljesen hiányoznak azonban a hegyeken és a fennsíkon, csak az ezekbe vágódott völgyek kitöltésében találkozhatunk velük. A korábban ismertetett főbb szerkezeti vonalakon túl még két jelentősebb, északnyugat-délkelet csapású törésrendszert kell megemlíteni, bár egyikükről - a fődo-
